A stadion, mint a dicsőítés katedrálisa.

A keresztények istendicsérete megszenteli a stadionokat

A hit magánügy – halljuk számtalanszor azoktól, akiket zavarba ejt a keresztények akár profán környezetben is látható jelenléte. Amikor arénák és sportcsarnokok telnek meg hívőkkel, akik Isten imádatára gyűlnek össze, még a szkeptikusok és az ellenzők is felkapják a fejüket. Nagyjából ugyanaz történik, mint annak idején a korai keresztények idejében, akik miután szabadon kezdhették el gyakorolni vallásukat, a római vásárcsarnok épületekben találtak közösségi otthonra. Ezekből a „bazilikákból” alakultak ki az első keresztény templomok. A mai keresztények, amikor sokan vannak együtt, stadionokba mennek, amelyek így nem sportesemények helyszíneivé, hanem „újkori katedrálisokká” válnak.

Az első keresztények még kénytelenek voltak titkos helyeken összegyűlni Isten dicséretére. Kezdetben ugyan „házaknál törték meg a kenyeret”, a későbbi üldöztetések következtében viszont a föld alá kényszerültek, és temetkezési helyeken, úgynevezett katakombákban ünnepelték meg az Eucharisztia titkát. Ennek következtében ezek a földalatti sírjáratok új ragyogást kaptak. A falakat a hit alapigazságaival, bibliai események vagy Jézus, a jó pásztor alakjának ábrázolásával díszítették.

A keresztényüldözések elmúltával ami addig titkos volt, mindenki számára láthatóvá vált. A Krisztust követő közösségek a katakombák világa után új helyszínt kerestek, ahol összegyűlhettek Istent dicsérni. Erre a célra a legalkalmasabbaknak a római vásárcsarnokok bizonyultak, amelyeket „bazilikának” neveztek.

Az ógörögöknél és rómaiaknál így hívták a törvényhozás és az üzleti forgalom számára emelt épületeket, amelyek téglalap alaprajzúak voltak. Miután a római gazdaság és vele a birodalom hanyatlásnak indult, az üzleti célú bazilikák funkciójukat vesztették, így ezeket az épületeket egyre inkább, végül kizárólagosan csak a keresztények összejöveteleire kezdték el használni.

Ennek következtében az épületek belső elrendezése és funkciója aszerint változott, miképpen tudja szolgálni az első pár száz év alatt kifejlődött és letisztult liturgiai rendet. Jól látható tehát a folyamat:

az emberek hite teszi szentté a korábban profán célokra használt épületeket.

Valami hasonló tendenciát fedezhetünk fel napjainkban is. Most nem a vásárcsarnokok tágas terű kialakítása kínál lehetőséget az Istenben hívő keresztényeknek, hogy összegyűlhessenek, és nagy létszámú közösségben élhessék meg a közös hitüket, hanem – minden jel szerint – a hatalmas befogadóképességű stadionok és sportlétesítmények.

Természetesen nem minden nap vagy minden héten jönnek így össze a mai hívők. Ám a szűkebb környezetükben megélt Isten és ember iránti szeretet jellemzője, hogy azt jó egyszer-egyszer megosztani másokkal, akik hozzájuk hasonlóan élik az életüket. Ezek a nagy létszámú alkalmak erőt adnak a hétköznapokban, és arra buzdítanak, hogy felelősséget érezzünk más keresztények iránt is.

A keresztények tehát szeretik a stadionokat és a sportlétesítményeket.

Noel Richards például az egyik Ez az a nap! esemény után videóüzenetben buzdított, a budapesti nagy eseményre, amelyet a Puskás Stadionban tartanak majd. Bemutatta a korábbi Népstadion helyén épülő új épület fényképét is.

Nem hirtelen ötletről van szó. Már 1998-ban együtt imádkozott a brit énekes a korábbi stadion épületében, hogy ha Isten vágya is az, hadd teljen meg egyszer ez a mintegy 70 000 embert befogadni képes épület dicsőítő keresztényekkel. Akkor még nem lehetett tudni, hogy ez a nagy esemény egy új stadionban valósulhat meg.

„Nem focira vagy egyéb sporteseményre gyűlünk majd össze. Ott és akkor minden egyes széken Istent dicsőítő keresztények fognak ülni” – mondta a videoüzenetében Noel Richards, amikor belekezdett a Stadion 2020 rendezvény szervezésébe, amelyhez hasonló alkalmakat már korábban is volt lehetősége szervezni. A Wembley Stadionban szervezett dicsőítő nap videofelvétele hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi keresztények az Ez az a nap Szervezőiroda szervezésében egy ilyen nagy méretű eseményen találkozzanak és dicsőítsék Istent.

Így lehetett, hogy 2022-ben egy napra átalakult a Puskás Stadion egy újkori katedrálissá.

Ahogyan a bazilika esetében sem beszélhettünk arról, hogy az épület önmagában szent lenne, hanem a benne lévő emberek Istenbe vetett hite és maga Isten jelenléte szentelte meg azt, ugyanígy a mai stadionok is megszentelődnek, amikor a keresztények ott Istent dicsérik.

(Ez az írás első alkalommal a Vasárnap Pengető rovatában jelent meg.)