Befordultunk a célegyenesbe: nemsokára újra karácsonyt ünnepelünk.
Gyerekkorom óta csodálattal figyeltem, ahogy szentestére elhallgatnak a fegyverek, és béke takarja be a világot. Legalábbis látszólag. Már-már hajlandóak lennénk kiegyezni ebben a mesterségesen generált békességben. Ám az ünnep valódi üzenete eközben elsikkad, deformálódik. Főképpen pedig annak Főszereplője ebben a fene nagy érzelmi békességünkben végtelenül egyedül marad. Mi hagyjuk magára, amikor az emberektől érkező vagy a nekik adható szeretettel megelégszünk a tökéletes és abszolút szeretet helyett.
Jézus Krisztus születésnapján a világ leginkább önmagát ünnepeli. Kozmetikázhatjuk ezt vallásos szokásainkkal, a kiüresedett világi praktikáink „megkeresztelésével”. Mégis az látszik, hogy a humanitáson alapuló, nemes érzelmekkel megjelenő szeretet szinte mindent legyőz: erőszakot, hitbeli különbségeket, nemi orientációt, bármit. Egy napra. A mindenki által elfogadott „fegyverszünetet” követően aztán kezdődik minden megint. Az igazság elmosódik. Pedig az Igazság a világba jött. Testet öltött ott a betlehemi jászolban, pólyába takarva. És ma nem ismerjük fel, végképp nem fogadjuk be…
Helló, világ! Idén karácsonykor is egy születésnapi partira vagy hivatalos! Állj meg a vásárlással, mert annak halvány köze sincs az ünnep valóságához! Az angylalkák feladata nem az, hogy titokban feldíszített karácsonyfákat csempésszenek a meleg nappalikba, amelyek alá „Jézuska” felhalmozza az ajándékokat – mindenkinek személyre szabottan.
A betlehemi kisded másképp ajándékoz. Olyat hoz, ami soha nem múlik el. Azt nem fogod kidobni egy hónap múlva, a „moly nem emészti majd meg”. A Születésnapos maga lep meg téged! És mi mit adhatunk az Ünnepeltnek? Látszólag nem sokat. Ám neki ez a kevés is sok. Jézus Krisztus a mi nyitott szívünkre számít, hogy még közelebb lehessen hozzánk, és odaadhassa a tényleg nekünk szánt ajándékokat, amelyre – ha felismerjük, ha nem – a legnagyobb szükségünk van.
„Isten gyermekeinek hívnak bennünket, és azok is vagyunk” – jelenti ki Pál apostol sziklaszilárdan. A bűn ellenére az édenkertben tett ígéret teljesedik be az életünkben. Isten újra velünk sétál „az alkony hűvösén”. A barátunk lesz megint. Mit barátunk?! Édesapánk.
A karácsonykor a szívünkben is megszületni vágyó Jézus Krisztus hozta el ezt az örömhírt: tökéletes apánk az Isten! Tökéletes apám az Isten.
Dicsőség a magasságban Istennek! És a földön békesség és jóakarat az embereknek! Jó akarat. Ezt csak a minket szerető „Abba” tudja megadni számunkra. Hiszen az ő akarata jó és tökéletes. Jobban szeret bennünket, mint mi saját magunkat! Karácsonyra készülve az Atya jó akaratára mondhatunk egy bizalomtól duzzadó igent. Éppen úgy, ahogyan a Megváltó édesanyja tette. És megfogant benne az Élet – a Szentlélek erejéből. Ez az Élet és az abból eredő csalhatatlan béke szülessen meg benned és bennem!
Addig is dolgozzunk a mi egyszerű, semminek látszó, az Ünnepeltnek szánt ajándékunkon! Készítsétek az úr útját, egyengessétek a nyitott szívetek ösvényeit!
Gável András, Fotó: pxhere