Dzsinnhívő babonaszakkör? „A szeretet univerzalisztikus erejéről” szóló üzenet, mint azt Gulyás Márton úr közölte? Valamiféle humanista jótékonykodás talán? Hát igen: nem.
Burjánzanak a tévhitek bőven: az egyébként tájékozott újságírónak meggyőződése, hogy a kereszténység üzenete „a szeretet univerzalisztikus ereje”; értelmiségiek egész sora számára feldolgozhatatlan botrány, hogy önmeghatározása szerint az egyház nem jótékonysági intézmény; templomba járó emberek sérelmezik, hogy advent idején a megtérés témájával szutyongatja őket a pap a szószékről, miközben amúgy léleksimogatóan felmondhatná nekik a Coelho-összest, ha már ilyen ügyesen felkeltek és vasárnap templomba mentek.
De az a jó, hogy karácsony alkalmából ezeket klasszul tisztázni lehet. A meggyökeresedett félreértések hátterében ugyanis nem feltétlenül csak a tájékozatlanság állhat, hanem akár karácsony ünnepének mint par exellence keresztény ünnepnek a legújabb kori percepciója is: hogy tudniillik adventben jókat forralt borozunk, céges bulikon mulatunk és közben a fölöslegből adakozunk, aztán karácsonykor a hangulat kedvéért és a sok-sok ünnepi fogás utáni ejtőzésképpen esetleg betérünk egy templomba, ahol egyfajta spirituális wellness-szolgáltatásként szép karácsonyi énekek szólnak. Ennyi.
A szerző teljes írása a Mandiner oldalán olvasható.
