Halász Balázs az Árpád-házi Szent Margit-templom Fügefa névre keresztelt gitáros zenekarát vezeti. Mindössze húsz évesen. Fiatal kora ellenére hatalmas hivatástudattal. Az ifjú vezető kezdetben a szintén a templomban működő Margitos Ifjúsági Énekkarban indult el ezen a „pályán”. Két éve pedig a vasárnap esti fél nyolcas szentmiséken szolgál a csapatával – gitárral, fuvolával, hegedűvel. Néri Szent Fülöpről elnevezett misekompozíciójukat február 19-én mutatják be. A gitáros vezető vallja: meg lehet találni a könnyűzene helyét is a liturgia ünneplésében.
– Húsz évesen már te vezeted a Szent Margit-templom gitáros csapatát a szentmiséken. Úgy fogalmaztál valahol, hogy „odaadtad az alapfokú gitártudásodat Isten szolgálatára”. Ilyen fiatalon ennyire biztosan érzed, hogy az Úr ezt várja tőled?
– Nyolc évet tanultam zeneiskolában gitározni. Tizenöt évesen pedig már csatlakoztam a Margitos Ifjúsági Énekkarhoz. Azóta töretlenül végzem ezt.
– Mi jelentette és jelenti ma a vonzerőt számodra, hogy ezt a szolgálatot válaszd és kitarts ebben? Mások inkább a világi tehetségkutatók után loholnak, te pedig „templomi szürke egér” maradsz legalább akkora, ha nem még több tehetséggel és szorgalommal…
– Attól még, hogy én vezetem az énekkart, szeretek háttérmunkát végezni. Amikor ebbe belevágtam gyerekként, megragadtak az éneklések és a zenekari felkészülések. Ott ragadtam egész egyszerűen. A korábbi vezető nekem adta át a stafétabotot. A covid idején azért ez nem volt egyszerű. Fokozatosan nőttem bele a rám bízott feladatba. Hajlandó voltam időt és energiát áldozni ezért. Minden vasárnap este, a fél nyolcas misén szolgálunk. Nagyon lelkesen vállaljuk az ezzel járó összes munkát és feladatot, előtte és utána is. Nem akarok nagy szavakat puffogtatni, de érzek egyfajta küldetéstudatot, hogy ezzel a templomi, gitárral és egyéb hangszerekkel kísért muzsikával közelebb lehet vinni az örömhírt az emberek szívéhez.
– A tradicionalista és gregorianista szűk, ám annál hangosabb körök kiűznék a templomból a könnyűzenei stílust, mondván, milyen dolog az, hogy Krisztus véres áldozata közben szól a rock and roll. Te pedig azt állítod, hogy lehetséges megtalálni a gitáros zene helyét a liturgiában. Mégis milyen módon?
– Sokszor hallom ezeket a kritikákat. Azt mondják egyesek, hogy a gitáros zene nem ér fel a gregorián lelkületéig. Nem találják beilleszthetőnek ezeket a dalokat a liturgiába. És én ezekkel az aggályokkal és kritériumokkal teljesen egyet is értek.
Viszont a könnyűzene is képes a liturgia alázatos szolgálóleánya lenni. Ráadásul egyértelműen közelebb vonzza az embereket a liturgia ünnepléséhez és Istenhez.
Ez egy jó eszköz tehát a kezünkben. A lendületesebb dalok pedig szintén nem idegenek a liturgiától, hiszen a feltámadt Krisztust ünnepeljük! Ennek persze meg kell találni a lehetséges formáit. Mi, a Fügefa énekkarával éppen erre törekszünk.
Korábban megtanultuk a Mise Gitáron Mátyás-templomban bemutatott misekompozícióját, mert fontos volt számunkra, hogy teljesen a liturgikus szent szöveghez ragaszkodjunk. Éppen ezalatt lobbant fel bennünk a szikra, hogy mi is írjunk e liturgiai kritériumok mentén egy saját komponálású misét állandó és változó részekkel együtt.
– Így született meg a Néri Szent Fülöp-mise? Minek köszönhető, hogy erről a szentről kapja a nevét?
– Néri Szent Fülöp a bérmavédőszentem. A dalok folyamatosan születtek meg, nem pedig egyszuszra. Amióta le tudtam fogni már négy akkordot, azóta formálódtak bennem. Előbb az állandó részeket írtam meg. A válaszos zsoltárt hagyományos gregorián dallammal énekeljük és gitárkísérettel. Az alleluja versének énekléséhez pedig flexibilisen illeszkedik a tónus. Azt tapasztaljuk, hogy a szentmisén jelenlévők hamar megtanulták az egyes részeket, és közösen kapcsolódunk be a liturgia ünneplésébe.
– Erre számíthat mindaz, aki február 19-én az Árpád-házi Szent Margit templomban részt vesz az esti fél nyolcas szentmisén?
– Igen. Ekkor mutatjuk be hivatalosan ezt a misekompozíciót, amelyet egyébként a fél nyolcas misére rendszeresen járók már jól ismernek és közösen énekelnek. Mindenkit szeretettel hívunk erre az alkalomra, ahol közösen ünnepeljük Jézust – gitárral és egyéb hangszerekkel kísérve az énekeket.
Én hiszem és tapasztalom, hogy meg lehet találni a gitáros zene méltó helyét a liturgiában.
Fotó: Halász Balázs
