„Ajándékként éltük meg mindannyian. Az elmúlt 20 év katolikus könnyűzenéjének egy olyan együttállása volt tapasztalható, amely, nem a mi erőnkből történt. Ebben egyetértettünk mindannyian, akik részt vettünk benne.
Egyrészt megtiszteltetés volt, hogy egyházi részről a szervezők méltónak találtak bennünket, akik akár a liturgiában, akár azon kívül szolgálnak. Közösségekben és az egyházért. Felkérték őket erre a dicsőítő zenélésre a Világosság Rózsafüzér tizedei között, mielőtt érkezik a pápa, hogy énekeljenek a saját dalaikból. Ez egy nagyon szép pillanat volt!
Azért is, mert ott volt velünk Sillye Jenő. Őt méltán mondhajuk e zenei stílus nagy úttörőjének és a mai napig hűséges apostolának. Aki ott volt, láthatta, hogy milyen erőbedobással, milyen átéléssel énekelte újra nem csak a Föltámadt, alleluja! című dalt, amelyet 1991-ben Szent II. János János Pál pápa Népstadionban tett látogatásakor énekelt, hanem mindent mást is. És eközben másokat is lelkesített. Sőt, mi még a próbanapokon is ott voltunk, és azt a néhány rendezőt is lelkesítette, akik akkor a színpad előtt álltak, hogy kapcsolódjanak be. Azt gondolom – és ezeket a visszajelzéseket is halljuk –, hogy
nagyon sokaknak ez megerősítő volt. Az egyház egységének a pillanata.
Nem csak azért, mert a katolikus könnyűzene előadói így tudtak együtt muzsikálni, hanem azért is, mert Sapszon Feri bácsi, Varga Laci atya, az ő nagy kórusuk, vagy akár a kispapok scolája, illetve Maczkó Mária a népénekei, vagyis egymástól egészen különböző zenei stílusok képviselői szeretettel tudtunk egységben lenni és szolgálni az Úr oltára körül, az egyházban.
Nagyon fontos dolog, hogy mindezt megőrizzük a szívünkben, de nem szabad megállni ezen a ponton. Eszembe jut Sillye Jenőnek a Jöjj, lángoló című oratóriumából egy sor: »Amit te tőlem kaptál, nem tarthatod magadnak, adás a lényed, tékozlás a kincsed.«
Úgy hiszem, kaptunk valami nagyon nagy ajándékot a Szentlélektől, és ez nem maradhat a mi kis emlékünk csupán, hanem tovább kell adni, tovább kell éltetni.
Tervezzük is, hogy azzal a formációval, amelynek a tagjaival szeretetben és egységben tudtunk szolgálni Isten dicsőségére a Kossuth téren, újra összeállunk és a pápalátogatás közösen énekelt dalait elvisszük a Dicsőítő Szigetre is június 25-én!
Újra hallhatóak lesznek ezek az énekek és láthatóak lesznek ezek az előadók.
Volt egy nagyon meglepetésszerű pillanat ott a Kossuth téren, már a szolgálat után voltunk, tettük el a hangszereinket, mire Nagy Lali, az imperfectum együttes vezetője odaszólt, hogy »Gyerekek, ott a pápa!« Mert hogy épp akkor érkezett meg a Szentatya, szállt ki a Fiatból és ült fel a pápamobilra, hogy elinduljon a Kossuth téren összegyűlteket köszönteni.
»Énekeljünk a pápának!« – mondta Lali, és mindenki, gondolkodás nélkül megfogta a hangszerét, jött ki énekelni és elénekeltük a Köszönöm Jézus című dal egyik versszakát, amely időhiány miatt maradt ki a korábban tervezett műsorból, de a Szentatyának elénekelhettük D-dúrban, ami azért fontos, mert Harmath Dénes éppen hallható orgonajátéka is – amennyire a nagy hirtelenségben hallottuk –, az is éppen ebben a hangnemben lehetett.
Énekeltük, hogy »Köszönöm Jézus, köszönöm Uram, hogy szeretsz engem, ó, halleluja!« Jött a Szentatya, kaptunk egy lájkot, amit a hüvelykujjával mutatott. Erdő Péter bíboros atya is ott ült a pápamobilon Ferenc pápa mögött. Hát ő azért óvatosan figyelte ezt a spontán pillanatot, amikor mi, ott a pápának énekelünk improvizatív módon. De amikor látta, hogy a Szentatyának tetszik az énekelt ajándékunk, akkor megkönnyebbült ő is.
Ez egy különleges találkozás volt.
Én azt éreztem, hogy az egyház egésze van ott jelen a Kossuth téren – nem csak a zenei értelemben. Kaptunk egy megerősítést, hogy élő egyház lehessünk. És kaptunk talán egy lángot a szívünkbe – vagy a fejünk fölé, mint pünkösdkor az apostolok –, hogy menjünk, és beszéljünk Istenről. Tegyünk tanúságot, éljünk a közösségeinkben és ne legyünk aluszékonyak, hanem tudjuk látni a lényeget, és tudjuk továbbadni az örömhírt.
Amikor a Föltámadt, alleluját énekeltük, és ott tartottunk, hogy „valaki jön feléd”, akkor a kivetítőn épp azt mutatták, hogy Ferenc pápa a kíséretével vonul át az Erzsébet hídon. És utána az erre rímelő ötödik versszak, hogy Jézus jön feléd, az egy nagyon fontos üzenet volt.
Nekem a pap testvérem, Henrik mondta, hogy ott beleborsózott ebbe a jelentésbe, hogy tényleg az apostoli közösség van itt jelen.
Itt van Péter utódja, aki Jézust hozza el, aki a személyében maga az Úr jön ide, és Jézus szeretetét hozza el közénk. Nagyon érdekes, hogy más felekezetű keresztény testvéreink hasonlót tapasztaltak meg a pápalátogatás különböző mozzanataiban:
itt van ez az idős, öreg ember, aki mégis olyan fiatal, és Jézusnak az örömét hozza el közénk.
Június 24-én és 25-én, szombaton és vasárnap nagyon gazdag programmal készülünk a már említett Dicsőítő Szigeten Szigetmonostoron. Sok-sok előadót hívtunk meg, lesz 24 órás dicsőítés is, és ott leszünk mindannyian, akik közösen szolgáltunk a Kossuth téren a pápai szentmise előtt. Éljük át és erősödjünk meg, tartsunk egy kis visszapillantót arra a nagy ajándékra, amit kaphattunk Péter utódának hazánkban tett látogatása során.
Forrás: Napindító, 2023. május 5-én a Mária Rádióban.
Fotó: Lambert Attila
