Balázs András katolikus pap képeket fest. Ikonokat is, amelyeket a legszakrálisabb festményeknek illő tekintenünk. Úrnapja ünnepének közelében Jézus mint „Úr s király a föld felett” jelenik meg előttünk. András atya Andrej Rubljov: Pantokrátor (Mindenek felett uralkodó Krisztus) című festményének „idegenvezetésére” vállalkozott. Érdemes vele útra kelnünk színről színre, hogy többet láthassunk meg az ősi ikon üzenetéből, hogy végül az Úrnapján is elénk álló, hozzánk egészen közel jövő Krisztus arcát láthassuk – színről színre. Aki szívesen belépne az alábbiakban feltárulkozó csodálatos világba, személyesen is megteheti a Dicsőítő Sziget Fesztiválon, ahol Balázs András atya képeiből kiállítás tekinthető meg június 24. és 25. között.
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola levelező tagozatának „A színek szimbolikája” gyakorlat írásbeli dolgozatához Andrej Rubljov: Pantokrátor (Mindenek felett uralkodó Krisztus) című festményét választottam. Azért esett a választásom erre az ikonra, mert 5 alkalommal megfestettem, és így teljesen átitatott a kép színvilága. A konkrétan elemzett mű, amit a mellékelt fényképen is szemléltetek, Marton Zsolt megyéspüspök atya ajándéka tőlem.
Ami a színeket illeti, az ikonok műfajában van egy nagyon speciális dolog. Mégpedig az arany jelenléte. Szándékosan írok erről a „színről”, mert a legkevesebbet szoktak írni róla ilyen téren, és természetfölötti jelentése van, illetve az aranyozás technikája során is szín kavalkád veszi körül a festőt. Kezdem tehát a legelején.
Az aranyozás 7000 éves ősi technika,
a kollektív tudattalan több ezer éves tapasztalata van benne. Nofertiti polikróm technikával készített büsztjét is ezzel a módszerrel alkották (csak úgy, mint Tutanhamon mellszobrát). Úgyhogy nagyon nagy tisztelettel és alázattal állok a munkához, amit nagyon szeretek.
Először veszem a bézs színű fenyőfa táblát. A világos színe nyugalmat kelt bennem, és a halványan barnás göcsörtök a fában pici melegséget sugároznak felém. Majd
100-as szöggel felkarcolom a felületét, mint ahogy Jézust is megostorozták.
Nem szeretem a fémes színt, és a fogását is kényelmetlennek tartom. De az nagyon jól esik, ahogy a fa engedelmeskedik a fém erőteljes nyomásának. Majd okker színű csontenyvet felfőzök, és átitatom a tábla felületét. Az okker valahogy semleges hatással van rám, de lehet, hogy csak a felfőzött csontenyv szagától írtózok.
Gyakorlatilag végig megyek a Teremtés könyvének folyamatán.
Ahogy Isten megteremtette a növényeket, én növényi eredetű anyagokat használok, és utána, ahogy Isten megteremtette az állatokat, én állati eredetű anyagokat használok.
Ezután következik a tábla vászonnal bevonása. Nagyon szeretem a vászon puha fehér színét, mert tisztaságot sugároz felém, és a tapintását is nagyon finomnak érzem. Ennek a folyamatnak gyakorlati jelentősége az, hogy a páratartalom változásai közepette homogén felülete lesz a színeknek az ikonon. A szimbolikus jelentése pedig Jézus halotti leplének a megjelenése.
Ezután következik egy nagyon nehéz, de egyben nagyon izgalmas rész. A már említett okker színű csontenyvet, összefőzöm bézs színű nyúlenyvvel és hófehér bolognai krétával. Ha jól csinálja az ember, egy gyönyörű selymes színt kap belőle. Illetve az illata is fantasztikus a keveréknek (legalábbis szerintem).
Van még egy különleges dolog. A levkasz (leukosz=fehér) elveszti a kötőképességét, ha túl forró, de nem oldódik a glutin ha túl langyos. Ezért
a saját bőrömmel nézem a hőmérsékletet. Úgy vagyok, mint a narancsos-vörösen izzó Csipkebokor az Ószövetségben: ég, de nem ég el.
A kezemet beteszem tehát a vízfürdőbe, és ha már érzem, hogy tűzforró a víz, de még nem égeti vörösen a bőrömet, akkor jó a hőmérséklet. Ezzel a fehér masszával körülbelül 5 rétegben lekenem a táblát, és porcelán fényű ragyogást adok neki a csiszolással.
A munkafolyamat közben, van még egy „szín” amit nagyon szépnek tartok. Amikor gőzölög a vízfürdőn a pára, illetve amikor csiszolás közben száll a levegőben a krétapor, annak valahogy olyan misztikus hatása van számomra. Az áttetszőség valahogy kisgyermek korom óta nagyon vonz.
Ezután következik a legnehezebb, de egyben legizgalmasabb szakasz: a konkrét aranyozás. 23.75 karátos hajszál vékony aranyfüstöt használok. Ahogy Isten megteremti a föld agyagából Ádámot, és a – vérlemezkék vörösen áramolnak a testében a vastól – én lekenem a porcelánfehér táblát vörös vasoxid tartalmú anyaggal. Ez ad sima alapot a felületnek. Ezután gyengéden a szürke szarvasbőr párnára, ráhúzom speciális aranyozó késsel, a leheletfinom aranyfüstöt. Vissza kell tartanom a lélegzetem, mert ha egy nagyobbat sóhajtok, a fuvallattól rögtön a szoba másik felébe repül az arany.
Nem szeretem a szarvasbőr párna sötétszürke színét, és a szarvast is nagyon sajnálom, amit legyilkoltak, hogy aranyozó párnákat lehessen szerencsétlen jószágból csinálni.
Ezután veszem a barna mókusszőr ecsetet. A homlokomhoz és az arcomhoz dörzsölöm finoman, hogy rámenjen egy kis zsiradék, és hogy elektrosztatikusan feltöltődjön.
Veszek nagyon jó illatú áttetsző pálinkát, amit rákenek a glóriára,
és a fizika meg a kémia törvényei a fatáblára azonnal rászippantják az aranyat a mókusszőr ecsetről. Nincs más hátra, mint venni kutya, vagy disznó szemfogat, illetve achát követ, és karácsonyfadísz csillogásúra lehet vele polírozni az aranyat. Kész is az aranyozás, ami a teremtetlen Kegyelmet szimbolizálja. Megkezdődhet a konkrét festés az egy heti előkészítő munka után.
Amikor festem a Mindenek felett uralkodó Krisztus alakját, legelőszőr mindig a barna, melegséget sugárzó haja színe érint meg. Biztonságot sugároz felém. Ezt nem igazán értem miért van így. Mert a periodikusan visszatérő álmaimban – amiket már évek óta lejegyzetelek utólag –
bennem mindig egy szőkés hajú anima jelenik meg.
Az ikonon viszont égetett umbra és kadmium vörös, illetve csont fekete pigmenteket használok, ami a narancssárga tojással és az áttetsző borral egy mély barna színt hoz létre.
A következő szín, amin megakad a szemem, Jézus kék köpenye. Ezt a színt élvezem talán leginkább festés közben. Ultramarin kék pigmentet keverek titánfehérrel és egy ici-pici okkersárgával (néha egy kis kobalttal) és olyan égszínkék csoda kerekedik ki belőle, amit órákig eltudnék nézni.
A lakkozás után már porosz kék árnyalatot kap az egész (és így is kell, hogy legyen) de a festés folyamatában fantasztikus energiával és örömmel tölt fel, ahogy ezt a színt keverem.
Érdekes módon a belső ruha és a Jézus kezében lévő könyv szélének kadmium piros színe, valahogy nem érint meg, sőt még taszít is. Ez nem tudom miért, van. Az akvarell technika sem megy igazán, biztos ez rámutathat valami komplexusra vagy elakadásra bennem. Majd kell vele foglalkozni…
A 100 munkaóra alatt megfestett Jézus ikont, ezek után elviszem zsűrizésre.
Rákerülhet a hitelesítő vörös viasz pecsét, és a hivatalos papi áldás.
Végső mozzanatként pedig odaajándékozom egy kedves barátomnak, akinek a Szentlélek szánta, hogy az istenkapcsolatában erősítse őt.
Balázs András, Andrej Rubljov: Pantokrátor, A színek szimbolikája gyakorlat írásbeli dolgozat, SAPIENTIA SZERZETESI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA LEVELEZŐ TAGOZAT, 2023.
Fotó: Gável András/dicsoitosziget.hu
