Egy évvel ezelőtt a Puskásra készültünk…
3 dalt énekeltünk: egyet, a szervezők által jóváhagyottat, és kettő másikat, amelyeket nem szerettek volna. A végeredmény az lett, hogy mindenki egy szívvel, lélekkel dicsérte Istent mindhárommal.
Pálhegyi Dávid (Új Forrás) megjegyezte nekünk a backstage-ben: „ti nem vagytok katolikusok”. Mondta mindezt úgy, hogy hallhatta, két énekünk is az átlényegült kenyérben jelenlévő Jézust dicsérte. Meglepődött arckifejezésünkre hozzátett valami hasonlót, amelynek a lényege ez volt: „ti az igazságot keresitek, ami élő dolog”.
A Tápláló szent kenyér kezdetű, egyszerű kis énekünket felekezeteken átívelő, azokat egyesítő módon éneklik a keresztények, bármerre is szolgáljunk. Hiszem és várom, szinte siettetem, hogy egy nap mindnyájan együtt ülhessünk az eucharisztikus asztal körül, ahol Jézus vendégel még majd minket. Önmagával. Egy test tagjaiként az egy testből részesülve.
Ez az a nap, amelyre vágyom! Tudom, hogy már nincs messze! A Szentlélek ajándéka lesz, nem az emberi közös nevező eredménye. Nekünk csak engednünk kell…
