Két évvel ezelőtt, szeptember 11-én, az Eucharisztikus Kongresszus szombati napján a Margitszigeten megrendezett családi napon léptünk fel. Az Eucharist csapatát akkor még erősítette Mező Misi jelenlétével. Gellérttel és Misivel közösen szerzett, Szentháromság című dalunkat is elénekeltük, amelyben szájharmónikázott Ferenczi Gyuri is.
Jenő énekeivel indítottunk, Fóris Rita számával a magasba emelkedtünk, Szabó Balázs örökzöld megzenésített zsoltárával pedig egy közösséggé formálódtunk mintegy tízezren. Csiszér Laci és Prazsák Laci dalaira mindannyian felpezsültünk. Beszállt a teambe Czinke Máté is, akinek a rendezvény egy hete alatt sok dolga lehetett, hiszen a hivatalos himnusz egyik hangja volt. A „nem hivatalos himnuszt” is közösen zengtük a Nagy-réten.
Az összes ének közül engem mégis az a dal érintett meg előadóként a színpadon, amely talán a legegyszerűbb volt mind közül. Amikor elkezdtem a Tápláló szent kenyér című énekünket, be kell vallanom férfiasan, az örömtől elkezdett rázni a sírás, csak úgy patakzottak a könnyeim. Igyekeznem kellett összeszednem magam, hogy folytatni tudjam a dicsőítés vezetését. Jézus szeretete megérintett teljesen.
Persze ez nem hallható az elkészült felvételen, mert ki lett utólagosan „javítva”. A nagyfiam a szolgálatot követően azt mesélte:
