2023. szeptember 10-én a katolikus egyház boldoggá avatta a hétgyermekes zsidómentő, vértanú Ulma családot a lengyelországi Markowában. A brutálisan lemészárolt, mártírhalált halt családtagok Jozef és Wiktoria Ulma, valamint gyermekeik Stanisława, Barbara, Władysław, Franciszek, Antoni, Maria és a meg nem született gyermek, akivel édesanyja várandós volt a vértanúság időpontjában. Az Ulma család azért halt vértanúhalált, mert 1944-ben nyolc zsidót rejtegettek otthonukban. Az eset több különlegességet is magába foglal: egy egész családot emeltek a boldogok sorába, ráadásul ugyanabban az időben, a másik, hogy a boldoggá avatással az egyház újfent egyértelműen kifejezte, hogy a megfogant emberi élet teljesértékű személy.
Természetesen nem ez az első alkalom, hogy egy magzat a boldogok sorába kerül. Az Aprószentek, azaz azok a gyermekek, akik Heródes gyilkos féltékenységének következtében haltak meg, szintén Krisztusért áldozták életüket, ezért rájuk is a menny teljesértékű polgáraiként tekint az egyház.
„Az Aprószenteket kifejezetten Krisztus miatt ölték meg, a magzatokat úgy, mint a megtestesült Isten Fia képmásait. Ezért is bizonyos értelemben vértanúknak számítanak” – magyarázza Puskás Antal pálos szerzetes. Hozzáteszi: „Ha ebből indulunk ki, akkor kimondhatjuk, hogy
minden olyan családban, ahol abortusz volt, van egy vértanú családtag.
A magzati élet egyházi tisztelete és védelme teljes mértékben bibliai alapokon nyugszik. Szeptember 12-én a katolikus egyház Jézus édesanyja, Mária nevenapjáról emlékezik meg. Az ünnep nem újkeletű: Mária nevét különböző napokon a 11. századtól kezdve ünnepelték. A templomokban ilyenkor van, hogy azt az evangéliumi részt olvassák fel, amikor Mária, méhében a megfogant Messiással meglátogatja rokonát Erzsébetet, aki szintén várandós volt a későbbi Keresztelő Szent Jánossal.
Az evangéliumi történet során nem csak Mária találkozik Erzsébettel, hanem Jézust is köszönti az életének magzati stádiumában lévő János. Csodálatos példája mindez a bibliai ihletésű életvédelemnek és a megfogant emberi élet tiszteletének.
A magzattól elindult istendicséret ragadós példaként hömpölyög tovább a bibliai jelenetben. Jézust ujjongva áldja anyjának méhében a még meg nem született János. Erzsébet köszönti Máriát, amely szavak az Üdvözlégy imában azóta is visszhangoznak, és amelyekkel végső soron Istent magasztalja, aki testet öltött, hogy megmentse az embert. Mindezekre a fiatal Máriából feltörnek a magasztalás etalon mondatai Isten szeretete és gondoskodása iránt, mintegy szavakba öntve az anyaméhenbelülről elinduló kommunikációt:
