gyerek félelemben

A hiszékenység vámszedői – …a tűz és a vihar 6-felé szakította a Földet …   II/1

Egy barátommal beszélgettem a napokban a legújabb háborús eseményekről (Izrael); és bár sejti – így mondta –, hogy nekem más a véleményem, mint amit a fősodratú (mainstream, ejtsd: ménsztrím) média tuszkol bele az emberek tudatába, mégis érdeklődéssel hallgatta a gondolataimat. Új volt számára, amit tőlem hallott. Meggyőződésem, hogy a hírcsatornák szerkesztőinek nagyobb része éppúgy nincs tisztában a lényeggel, mint a hírfogyasztók zöme. Ezzel nem azt szándékozom kijelenteni, hogy jómagam mindenre (is) tudom az ok-okozati magyarázatot, hanem csak a nézőpontok új helyszíneire kívánom felhívni azok figyelmét, akik érzik, hogy egyes esetekben nem éppen olyan fekete/fehér minden, mint ahogy az elsőre annak látszik. Mindezektől függetlenül azért azt is kimondom (érti, aki érti), hogy a fent jelzett „ménsztrím-média” már sikeresen kitermelte azt a tömegbázisát, amely meg sem kérdőjelezi azokat az értelmezési tartalmakat, amelyeket leközöl. Ha tetszik, ha nem, ide jutottunk. Bár sokan azért jól érzik magukat ebben az „akolmelegben”, de azért óvva intek mindenkit attól, hogy ennek a pásztornak és csahos kutyáinak mindent elhiggyen.

Megboldogult nagyanyám mindig azt mondta, hogy: Mindegy, hogy milyen világ van kisfiam, csak háború ne legyen. Már akkor – gyerekésszel – megsejtettem, hogy a háború az minden rosszak legrosszabbika. Amikor pedig már nagyobbacska lettem és felfogtam a magyarság Felvidékről történt kitelepítésének tartalmi lényegét, és a lélek megtöretésének sátáni szándékú tartalmiságát, akkor egyik pillanatról a másikra összeállt előttem a háborúk pőre valósága.

Az őseim ugyan már a földben nyugszanak, de számomra itt maradt örökségül az a tisztánlátás, ami csak azoknak jár, akik már legalább egyszer elvesztették mindenüket, és úgy kellett menekülniük, hogy közben térdig gázoltak a vérben. Az őseim elorzott vagyonához ugyan már talán sosem juthatok hozzá, de az igazságuk az enyém; és ennek védelmében nem kell félnem senkitől és semmitől. Nem is félek, és emellé ott van az Istenbe vetett hitem, ami által hitben és meggyőződésben támadhatatlan vagyok. A testi fájdalmak és a fizikai kínok ugyan megingathatják az ember isteni mivoltát, de fel nem boríthatják azt. Aki hisz abban, hogy az Isten sosem hagyja magára, annak nem kell félnie soha.

A félelem a Sátán fegyvere, és aki ettől a fegyvertől sebesül meg, az örök szolgaságba kerül.

Érintőlegesen csak, de erről azért kellett most szólnom, hogy mindenki megérthesse a háborúk valódi eredőjét. Tehát akkor mi is kell egy háború – fegyveres összetűzés – kipattanásához/kipattintásához?

Tulajdonképpen elég, ha azt megértjük, hogy a Föld nevű bolygón élő állatvilág (fauna) létének meghatározó elemei az ösztönök. Túlélési ösztön az egymás elleni harcok miatt; táplálkozási igények kielégítését irányító ösztönök; fajfenntartási ösztönök. Ugyan mindegyik valamilyen formában kapcsolódik a másikhoz, vagy akár a másik ösztönből ered; hiszen a Természetben minden mindennel összefügg; ezt a legtöbben értjük is és el is fogadjuk, ám ennek ellenére nem tartjuk már magunkat kifejezetten ösztönlénynek. Ez a meglátás elfogadható és meg is valósítható a hétköznapinak nevezhető helyzetekben, hiszen az évszázadok kulturális hozadékai okán, többnyire már megtanultunk magunkon uralkodni. De az elmélet helyett nézzük a gyakorlatot!

Sötétedéskor éppen megyünk az utcán, amikor egy kapualjból elénk ugrik egy alak és azt ordítja, hogy: Pénzt vagy éltet! Nyilvánvaló, hogy ilyenkor az ösztöneink diktálnak és futásnak eredünk, vagyis elmenekülünk; hiszen az életösztön ezt diktálja. Ha egy ilyen helyzetben többen is ránk rontanak, akkor felvesszük a harcot, mivel elmenekülni nem tudunk. Ha mellettünk van épp ilyenkor a családunk (főként a gyerekeink), akkor nem is gondolkodunk azon, hogy felvállaljuk-e a harcot. Ha éppen nincs mit ennünk vagy innunk, akkor akár élet-halál küzdelmet is vívnánk egy falat kenyérért vagy egy korty vízért. Ha akarjuk, ha nem, az ösztöneink esetenként előtörnek belőlünk; tehát ilyetén nézve az ember is ösztönlény.

Akkor nem vagyunk különbek az állatoknál? – kérdezhetik joggal.

De bizony különbek vagyunk; mégpedig abban, hogy képesek vagyunk bízni a másikban, és hajlandóak vagyunk elhinni azt, amit mondanak nekünk. Ezzel el is jutottunk azokhoz a tulajdonságokhoz, amelyek által ravasz, hatalomvágytól vezérelt emberek tömegeket képesek egymásnak ugrasztani, háborúba kényszeríteni, emberek millióit áldozattá tenni csak azért, hogy valami homályos célt magasztalhassanak így. Ezek azok a kevesek, akiket úgy hívunk, hogy:

A hiszékenység vámszedői.

Egy háború nem az első puskalövéssel kezdődik, hanem egy ördögi tervvel.

Mindenki meg fogja érteni a második részben, hogy milyen szörnyetegek is vesznek körül bennünket; és azt is, hogy egy ördögi tervben mit is jelent az, hogy ördögi. Sajnos, hogy a zsidó nép évezredes kálváriája lesz az a példa, amin keresztül ezt megértjük.

Aki egy kicsit is jobban, tisztábban akar látni ebben a témakörben, annak adok két kis szorgalmi feladatot:

Nézz utána, hogy mi volt a Havaara-agreement!

Vedd elő a térképet és nézd meg Izrael állam domborzati és vízi adottságait, időjárási kitettségét.

Folytatása következik!

Leitert András