Neked mikor van a szülinapod? Az enyémen ma már munkaszüneti nap van, úgyhogy a boltok zárva, az emberek pihennek, vagy tevékenykednek. Kicsit másképp, mint máskor. Az én születésnapom november 1-jén van. Hajnal 2,05-kor születtem, valahol az éjszaka vége felé közeledve, egy új nap éppen csak kezdetén.
Akkor még nem igazán volt ekkora nagy muri, de már akkor is sokan jártak a temetőkbe, és beszéltek – általában sóhajtozva – elhunyt szeretteikről. Amikor meg kiderült, hogy én bizony ekkor születtem, jött a sopánkodás, hogy „jaj, te szegény, milyen rossz lehet neked, hogy Halottak Napján születtél! Senki sem foglalkozik veled, ilyenkor nem is lehet ünnepelni, mert a temetőket kell járni.”
…(Mintha a temetőben a halottaknak úgy egyébként nem lenne mindegy, hogy melyik nap teszem ki a gyertyát vagy a virágot? Nem lesznek ettől kevésbé halottak. Egyébként meg a szívünk szeretetében élnek tovább.)…
Hát, igen, már akkor elég eszes voltam, és aki arra érdemes volt, annak szépen elmagyaráztam, hogy „nem, nem! Nem jól tetszik tudni, ma Mindenszentek ünnepe van, holnap lesz Halottak napja.” És viccesen mellétettem, hogy rám minden szenteknek kell vigyázniuk, mert akkora erő van bennem, annál nagyobb büszkeséggel pedig azt, hogy nekem minden szent a patrónusom és felvigyázóm, úgyhogy nagy dolgokra vagyok hivatott.
Kicsit később egyre jobban értettem meg, hogy ez az ünnep arról is szól, hogy
a Mennyekben élő megdicsőült egyház és a Földön élő Egyház összekapcsolódik, és különlegesen nyílik meg az Ég,
különleges áldással kísérnek minket ezen a napon, és különleges erővel hatnak az imák, a fohászok, a kéréseink és hálaadásaink.
Csodálatosan van ez összerakva, hiszen másnap, Halottak napján, valóban az elhunyt szeretteinkre, az előttünk járókra gondolhatunk, és csodálatos, hogy bár az örökkévalóságban léteznek, nekünk itt a Földön pont így érkezik egymás után ez a két ünnep.
Mindenszentek ünnepéről így lehetett kissé félrelibbenteni a fátylat, amit a köznép a Halottak napja árnyékában valahogy rajta felejtett, és a temetők járása előrébb való volt. Mint ahogy az ünnep maga a megdicsőült egyházról szól, azokról a külön meg nem nevezett lelkekről, akik közöttünk jártak, példát mutatva életükkel vagy éppen halálukkal.
Amikor az Égtől kapunk, örömködünk és hálát adunk, és felviláglik előttünk egy lehetőség, hogy igen, ez nekünk is elérhető. Egy kis motivációs csomag minden évben, ha belefáradnánk és elfásulnánk.
Mutatja ez azt is, hogy nem kell ahhoz mátírhalált halni, hogy a szentek kórusához társulhassunk, nem kell mindig eget rengető dolgokat tenni, elég „csak” élni azt az életet, ami az Élet, azon az úton, ami maga az Út.
És másnap, Halottak napján, pedig mi adunk. Ekkor már így feltöltődve, megerősödve, erőt adhatunk azoknak, akik még Úton vannak, de már nem közöttünk, és
még kaptak egy újabb és újabb esélyt, hogy kitakarítsák tudatosan azt, amit tudva és akarva beragasztottak önmaguk és az isteni szeretet közé.
Imáinkkal, rájuk gondolásunkkal támogathatjuk őket, hogy képesek legyenek szembenézni, és elhiggyék, elfogadják, hogy a megbocsátás, a kiengesztelődés nekik is jár, ők is méltóak rá, és Isten vissza kívánja helyezni őket emberi méltóságukba, befogadni az isteni, feltétel nélküli szeretetbe, és hogy ők is a megdicsőült egyház részesévé lehessenek.
Ezeknek ismeretében nem is furi, hogy Mindenszenteket megelőző estére pedig bekerült a halloween bulika, ami megint csak elvihetné a fókuszt, de erre ennél többet nem akarok figyelmet fordítani, sem pedig erősíteni azt.
El lehet húzni a függönyöket, eloszlatni a homályokat, és egy-egy alkalmat feltölteni olyan tartalommal, ami szép, felemelő, és mellette pedig kedves energiákkal, mosollyal áraszt el, és erőt ad. Észreveszed azt a rengeteg isteni közbenjárást, áldást, ami nap mint nap körülölel, és kiséri az életedet? Nem kell ehhez Mindenszentekkor születni, mert a korlátlan és feltétel nélküli isteni szeret az örökkévaló Jelen van a jelenedben és te benne élsz.
Csodás szülinapot és újjászületéseket minden nap és minden pillanatban!
Csomóné Lindmayer Katalin