A Reformáció napja után egy masszívan katolikus ünnep. Tele feltámadással és hittel. A két nap üzenete valójában erősíti ugyanazt a gondolatot. Éltek előttünk emberek, akik fontosnak tartották, hogy formálódjanak. Aztán szinte észre sem vették, hogy lépésről-lépésre Jézussá formálódtak át. Teljesen.
Mindenszentek napján őket szemléljük, a győzteseket. A sok névtelen szentet is. Az abortált magzatokat, akiktől gyerekzsivaj lehet a mennyben…
A katolikusok is Jézust tekintik közbenjárónak. Amikor a mennybe jutott szenteket hívják meg közös imára, akkor sem őket szólítják meg, hanem Jézus Krisztust, aki teljesen eggyéforrt velük, és átragyog rajtuk.
A mi célunk is ez: eggyé válni Jézussal. Mint az Ő édesanyja, mint szent Ferenc és sokan mások.
Minden szenten átragyogó Krisztus, járj közben értünk, hogy az általad bejárt úton, a kereszt útján eljussunk a győztesek országába!
Ps.
Amikor áldozunk és magunkhoz vesszük Jézust az Eucharisztiában, olyanok leszünk mint Ő. Szentek leszünk nem a saját érdemünk miatt, hanem az Atya irgalmából és a Fiú áldozata miatt. Amikor az Atya ránk tekint a saját gyermekeiként néz bennünket. Mindenszentek ünnepén ne felejtsük el, hogy a szentség ajándéka már a földön a miénk! Alleluja!
Fotó: Gável András/Dicsőítő Sziget