November 18-án, szombat este 18:00 órakor kerül megrendezésre a már hagyományosnak mondható Sillye Jenő és barátai koncert a káposztásmegyeri Szentháromság-templomban. Az idei koncert különlegessége, hogy sok olyan dal is felcsendül, amit élőben már régen hallhatott a közönség. Sillye Jenővel beszélgettünk a zenei próbáról, a felkészülésről és a dalválasztásról.
– Már hetek óta készültök a koncertre, hogyan zajlanak a próbák?
– A zenekar már szeptember elején elkezdett próbálni. Egy ilyen nagyobb koncert sok előkészületet igényel. Én csak később kapcsolódtam be. Ebben a korban már kicsit nehezebben bírom a hosszú, késő esti próbákat. De a zenésztársak, a fiaim és az unokáim mindig új lendületet adnak számomra. Mostanában sokat gondolok arra, mennyi minden történt velünk, mennyi helyen járhattunk Kárpát-medence szerte. Mindig szeretettel fogadtak mindenhol, de mégis csak itt, Káposztásmegyeren érzem leginkább otthon magam. Ez az én közösségem, ahol a mai napig minden hétköznap az esti szentmisén zenélek, amikor erőm és a Jóisten engedi. Ezért fontos nekem, hogy a covidos évek, betegségek után idén is meg tudjuk tartani a hagyományos novemberi koncertet.
– Miről szól ez az idei koncert számodra?
– Nekem ez a hálaadás éve.
Már tavaly is megtartottuk a koncertet az előbb említett elmaradások után, és az egy nagyon reményteli alkalom volt. Egyre többet gondolkozom azon – talán azért, mert öregszem –, mennyi csodát élhettem át a Jóisten által, és nagyon hálás vagyok Neki mindenért. Különleges talentumot adott nekem, amivel úgy érzem, élnem kell, amíg tudok. Hosszabb utakat már nem vállalok az egészségem miatt, de itthon, Káposztásmegyeren ez a koncert egy köszönet, mindazoknak, akik mellettem voltak és most is itt vannak ezen az úton, akikkel együtt dicsérjük az Urat minden egyes dal által. A mai napig hihetetlen számomra, hogy emberek hosszú órákat utaznak azért, hogy ott legyenek a koncertemen. Nekik is, értük is szól a hála.
Ez a koncert egy ajándék, ami gyógyít is, együtt lenni a közösségemmel, barátaimmal, a családommal.
– Milyen érzés, hogy a fiaid mellett már az unokáid is veled állnak a színpadon?
– Csodálatos érzés látni, ahogyan tovább él bennük mind az, amit mi az elmúlt sok-sok évtized alatt elkezdtünk és hordoztunk. És nem csak a zenében. A technikát, hangosítást az unokám biztosítja, aki időközben profi szakember lett. Velük együtt adok hálát, hiszen az is hozzátartozik az idei évhez, hogy már 5 éve egészséges vagyok, nem tért vissza a rákos betegségem, amiért szintén köszönetet szeretnék mondani az Úrnak.
A Szentatya látogatása is nagyon különleges élmény volt, nem gondoltam, hogy az én életemben még adódik ilyen lehetőség. Szent II. János Pál pápa látogatása idején is ott lehetettem, zenélhettem, most pedig a Kossuth téren énekelhettük együtt, hogy „valaki jön felénk”.
És még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ami az idei év különösen örömteli pillanataihoz tartozik. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében egyetlen papot szenteltek fel, de ez a fiú, Faragó Andris, a mi nagy családunkhoz tartozik. Az volt a kérése, hogy az újpesti újmiséje után legyen egy kis „Jenő koncert” a templomban, ő választott rá dalokat. Voltak közöttük olyanok, amelyeket már nagyon régen játszottunk, féltem is tőle, hogy el tudom-e még énekelni. De egy nagyon szép ünnep lett, és nagyon hálás vagyok a fiataloknak, hogy ilyen szeretettel fogadják az én dalaimat, szolgálatomat.
– A mostani koncerten is lesz több olyan dal, amit már régen játszottatok élőben?
– Igen. Andris miséje után felbátorodtunk, hogy a régiek között is vannak még olyanok, amiket el tudunk énekelni, játszani, és látjuk, hogy szeretik az emberek. Az egerszalóki, kismarosi, nagymarosi találkozók hangulatát idézik, ahogy együtt zenéltünk, táncoltunk, örültünk együtt az Úrban.
Az utóbbi években szerzett dalaim már csendesebbek, lecsendesültek, ahogy én magam is.
A korábban született dalok másra voltak hivatottak, és most ezekből is hozunk néhányat. A próbák alatt persze éreztem, hogy ezek már nem mennek tökéletesen, nem vagyok már fiatal. De a szívemben ugyanaz a tűz ég, és itt vannak mellettem a fiaim, akik kiváló zenészek, énekesek, tudnak engem támogatni. Nem olyan a hangom, mint 20 évvel ezelőtt, és tudom, hogy az én koromban, pont emiatt, sokan már leteszik a lantot,mert félnek, mit szólnak az emberek.
Én úgy vagyok vele, hogy amíg tudom fogni a gitárt és tudok énekelni, addig szolgálom az Urat és tanúságot teszek a hitemről. Ez az idei koncert sem más, mint tanúságtétel és hálaadás, erre hívok minden kedves testvért!
Machalik Krisztina
