Sillye Jenő számomra próféta. Isten szavát, üzenetét közvetíti nekem. Tizenéves korom óta, mikor először láttam és hallottam őt a szécsényi templomban, ahogy állt ott a társaival az évszázados padokból rögtönzött dobogón, örökre bevésődött és a szívemig szólt. Már nem élt az édesapám, de Jenő a „Kisfiam” című dalával, mintha az ő szavait juttatta volna el hozzám. Már korábban is gondoltam rá, hogy szeretnék gitározni, de akkor elhatároztam, hogy olyan dalokat akarok énekelni, mint amiket ő, vagy éppen az általa szerzett énekeket. Azóta is ajándék számomra, amikor részt vehetek valamelyik koncertjén. November 18-án is ott lehettem az immár hagyományosnak mondható káposztásmegyeri előadáson.
Ez a zenei esemény a névnapjához közeli szombaton megrendezett, hálaadó koncert volt Káposztásmegyeren, a szerző „hazai pályáján”. Abban a templomban, amely először „élő kövekből” kezdett el felépülni. Jenő szavaival élve, ezt az istenházát nem ember, hanem Isten építi saját akarata szerint. Kicsi kápolnájában minden nap szolgál Jenő: amíg oda bír menni közeli lakásából, és el tudja cipelni a gitárját, amíg a hangja szól, addig ő hűséggel szolgál a közösségben.
Hálatelt szívvel érkeztünk Káposztásmegyerre egy kántor-gitáros felnőttképzési nap óráit a hátunk mögött tudva. Tanárunkkal, Gável Andrással a dicsőítés mibenlétét fejtegettük, bontogattuk ki. Erre akár egyszerűen egyetlen név is elegendő lett volna válasznak: Sillye Jenő. Az ő élete, a tettei, a családja hiteles, „jó illatú áldozatként” kedves az Úr előtt, Istenhez vezetve a közönséget.
Jenő beszédhangján ugyan érződik már a háta mögött hagyott évek óvatos megkopása, de amikor énekel, akkor ugyanaz a lángoló, lendületes, lelkesítő hang éri el a szívünket, mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt – épp, amikor én először megismerkedhettem vele.
Teljes sötétben kezdődött a „Krisztus a jövőnk” dal, amelyet a mélyből feltörő őszinte felkiáltás követett: „Mentsd meg a lelkem”. A békességről és Mária szeretetéről beszélt a névnapos szerző a „A Duna mellett” című ének előtt. Majd pedig az „Úgy kell ez a fény” címűéneke előtt arról tanította a közönségét, hogy mekkora szükség van arra, hogy Krisztus fénye világítson az életünkben és a világban. Elmondta, hogy mennyire éhezünk Krisztus után, ennek ellenére mégis megsebezzük egymást, megbántunk másokat „Hazánk útjain” járva, de emellett vigaszt is kapunk.
A „Szállj dalom” újfent könyörgésként szakadt fel az égig az anyaországért és a határon túlimagyar testvérekért. Jenő kiemelte:
az ország nem úgy épül, ahogy sokan képzelik manapság, de abban biztosak lehetünk, hogy „Épül az ország”, mert Isten építi.
A házasságot is Ő építi és védi, ezért „Boldog az ember” ha Istennel és Benne él. „Új Tavasz” érkezéséért fohászkodott a hetvenen túli énekes az Úrhoz. Hálát adott évei számának növekedéséért és a visszakapott testi egészségéért, a gyógyulásért. Ahogy eddig sokéven át most is tanúságot tett a jelenlegi életállapotában is: nem fél az öregségtől, „Szép új remény”-nyel, bizalommal fordul a Mennyei Atyához. „Szép a világ” mert isten ajándéka, szép az élet.
Az első példaképről, a jezsuita gitáros-énekesről, Duval atyáról is megemlékezett „A Mester visszatér” mennyországot érintő ígéretével. Élete teljében a fiatalság feltüzesedett, amikor a „Fény gyermekei”-t énekelték. Most is vastapssal fejezte ki szeretetét a közösség a dalt követően.
Apaként legjobban a gyermekeiért aggódott, amikor azok betegek voltak, vagy egyéb nehézségek akadályozták családja életét.
Gyermekei abban az időben még kicsik voltak, de ma már büszkeséggel és szeretettel tölti el, hogy velük és unokáival zenélhet, szolgálhat közösen Isten és embertársai gyönyörűségére.
Hálás azért is, hogy minden hónap első hétfőjén a család és a barátok fiataljai együtt felajánlják énekes imáikat a Teremtőnek az újabb papi és szerzetesi hivatásokért.
„Álmaimból lelkemből” dalában megfogalmazottak nem voltak hiábavalóak és fontos ma is, hogy mindenki megtalálja saját, Istenhez vezető útját.
A „Csipkebokor”, amelynek szövegét Kovács Gábor atya írta, Káposztásmegyeren egy kihagyhatatlan dal. Ennek a refrénjében tapssal vett részt a kedves testvéri közösség minden tagja. A „Múlnak az évek”, más szerzők által is örömest énekelt szerzeménye az igazi béke üzenetét hozta el lélek és lélek között, amely az Atya templomában jön el, és ezt a szívünkben építi fel.
A koncert végén hálaadásként minden évben elhangzó „Köszönöm Neked Istenem”-mel fejeződött be a koncert, az előadók a közönséggel egybeforrva:
a betegségéből éppen gyógyuló születésnapossal, Pirositz Györggyel, Sillye Jenővel, barátaival, családtagjaival. Ezután még mindenkit néven szólítva köszönte meg a közös koncertet, hálát adva Istennek a szolgálatért.
Hasonlóképpen tudtunk mi is boldog szívvel csatlakozni, nagy élményekkel lelkünkben, épségben hazatérni és hálás szívvel megköszönni az Úrnak a csodás napot. Jenő példáját követve szívesen, lelkesen és a közösséget szolgálva élem én is gitáros-kántor életem.
Lazsán Zsolt
Fotó: Lazsán Zsolt
