Akik ezidáig mit sem tudtak kezdeni az isteni kegyelemmel, mitöbb egyenesen Istennel sem tudtak mit kezdeni a tagadásán túl, a mostani, kipellengérezett elnöki kegyelemmel sem tudnak mit kezdeni. Írhatnak „ezt már megmondjuk, ezt már megmondjuk” levelet a pápának, az isteni megbocsátás mértékével azután sem lesznek tisztában.
Hatalmas és súlyos, kifejezetten undorító bűn letöltendő büntetésére láttunk most a közéletben kegyelmet. A miniszterelnök pedig – jogosan aláhúzva a szóban forgó, égbekiáltó bűn jellegének elfogadhatatlanságát – elkezdene különbséget tenni bűn és bűn között. De az amnesztia lényege, hogy triviális bűnösök kaphatják meg újra a szabadságukat, INGYEN.
Mindannyian bűnösök vagyunk. Csak lehet, hogy nincsenek „kirakat bűneink”, csak amolyan egyszerűbbek: annyit dolgozunk, hogy nincsen időnk a családunkra és a gyerekeinkre, megszerettük a kolléganőnket, és eközben szétromboljuk a házassági holtomiglan-holtodiglan szövetségünket, vagy össze-vissza bolondítjuk házasság felvállalása nélkül a lányokat, mígnem egyszercsak valamelyiknek „besikerül” a baba, amit azonnal elvetetnénk, s ha mégsem, odaadjuk a gyermeket a védelmi rendszernek, nevelje fel mondjuk egy nevelőintézetben, ahol sérült lelkű, szeretetpótlékok után lihegő igazgató fungál, akit lehet, hogy éppen az apja nem szeretett helyesen, mert túl fontos volt neki a munkája és a karrierje, és elhanyagolta a családját, és beleszeretett a kolléganőjébe…
Mindannyian bűnösök vagyunk, triviális bűnösök. És egyedül az isteni amnesztia ment meg bennünket. Fogadjuk el!
„Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! – és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
(Pál apostol Efezusiakhoz írt levelének 2. fejezete, 1-8. vers)
