2024. március 1-én a terézvárosi Szent Család-templom meghívására Sillye Jenő és Kovács Gábor Keresztút című darabját adja elő Gável András és Gável Gellért az Eucharist együttesből. A keresztút ájtatosságra épülő zenei kompozíció Jézus Krisztus szenvedéstörténetét beszéli el az egyházi hagyomány elemeit is felhasználva. Mindezt könnyűzenei megszólalásban, alapvetően férfihangra hangszerelve. Az előadást megelőzően, 18:00 órai kezdettel szentmise lesz, amelyet Monostori László atya mutatja be a nagyböjti felkészülés részeként, és amelyen a Gável szerzőpáros mellett az ő gyerekeik is részt vesznek a zenei szolgálatban.
A kilencvenes évek elején Budapesten az ifjúsági pasztoráció egyik központja a Szondi utcai Szent Család-templom volt. A fiatalokkal Kemenes Gábor plébános foglalkozott. A nagyobb egyházi ünnepek – karácsony, húsvét, pünkösd – alkalmával megrendezett ifjúsági lelkinapokon Jenőék rendszeresen játszottak. A két Gável-testvér, András és Gellért, a Szent Család-templomba jártak a szüleikkel. Zenét már egészen kiskoruktól kezdve tanultak, gitározni pedig Jenő dalainak hatására kezdtek – olvasható Bodnár Dániel Sillye Jenő életéről és munkásságáról írt, Lélektől lélekeig című könyvében.
„A kilencvenes években többen mondogatták, hogy van két tizenéves srác, akik egy az egyben játsszák a dalaimat. Így ismerkedtem meg Gável Andrással és az öccsével, Gellérttel.
Meghallgattam őket, és igazuk volt azoknak, akik ezt állították. Amikor kiderült, hogy a Szent Család-templomban hallották először a dalaimat, megkérdezte tőlük, mi volt az, ami megragadta őket a zenémben? Gellért már akkor is nagyon őszinte gyerek volt, kihúzta magát és azt mondta: a legjobban az tetszett, hogy amikor énekeltél a szentélyben, eltátottad a szádat, a fejed tökvörös volt, és úgy ordítottál, hogy a torkodon az erek mindig kitagadtak. Ezzel teljesen lenyűgöztél minket” – emlékezett vissza Sillye Jenő (in: Bodnár Dániel: Lélektől lélekig, Múzik Bt., 2002 Budapest, 103. p.)
„Mi a Szent Család-templomban nőttünk fel a hatodik kerületben. Egy olyan zenei bölcsőben tudattalanul, ahol a keresztény könnyűzenének és az egyházene topjai jelen voltak egyszerre” – mutatott rá Gável Gellért az Eucharist Classic című, Mátyás-templomban rögzített koncertfilm elején.
„Rengeteg muzsikuscsalád járt abba a templomi közösségbe; utólag visszatekintve döbbenek rá, hogy milyen nagy ajándékot kaptunk annak idején ott. Nemrégiben Kiss Eszter – ő is a Szent Család-templom közösségének egykori tagja – tartott egyházzenei előadást a Magyar Művészeti Akadémián, ahol a Szent Család-templomot zenei műhelynek nevezte, visszatekintve egészen Kodályig, aki oda járt misére. A II. világháborús bombázások következtében elpusztult szószék újjáépítését ő finanszírozta, és az elkészült egyházi műveit felajánlotta a templom karnagyának bemutatásra. Ez azt jelenti, hogy Kodály „bölcsőjében” nőttünk föl, függetlenül attól, hogy mi egy másik zenei irányzatban tevékenykedünk. De az a zenei igényesség, amit ott megkaptunk, meghatározó.
Később Dobszay László tanár úr lett az egyházközség karnagya, aki a Zeneakadémia egyházzene tanszékének egyik alapító tagja volt.
Lányával, Dobszay Ágnessel, az egyházzene tanszék jelenlegi vezetőjével évekkel ezelőtt beszélgettünk már arról, hogy milyen lenne ennek a képzésnek az egyházzenei akkreditációja. Bennem volt bátorság, benne pedig nyitottság. Ő már akkor nagyon üdvözölte ezt az irányt; én pedig már fiatalon úgy éreztem, hogy ha nem leszek szakmailag fejlett, akkor nem is várhatom el, hogy ezt a műfajt befogadja az egyházzenei szakmai közösség. Ezért magamat is folyamatosan képeztem, és a Zeneakadémián elvégeztem a gitártanár–kamaraművész szakot” – nyilatkozta korábban Gável Gellért gitárművész a Magyar Kurírnak adott interjújában.
Gável András saját Facebook oldalán csodálatos ajándéknak nevezte, hogy azon a helyen szolgálhatnak március 1-én, ahol felnőttek, ahol megkeresztelték őket, és ahol „a szüleiktől kapott cserépedény Isten kegyelméből hittel kezdett megtelni”.
Az énekes előadó hozzátette:
„A Szent Család-templomban azt a Keresztút zenei kompozíciót adhatjuk elő, amelyet annak idején minden nagyböjtben elénekeltünk az egyházközség fiú tagjaival.
Egy ilyen alkalomról készült kazettás felvételt hallott meg Sillye Jenő, akinek nagyon megtetszett a zöldfülű előadásunk, és ennek hatására bátorkodott bennünket elhívni jópár éven keresztül a saját zenei szolgálataira. Így tanulhattuk meg a tiszta forrásból ennek a zenei-missziós küldetésnek a csínyját-bínyját.”
A keresztény könnyűzenei stílusban immár több mint negyedszázada aktív szerző személyes hangon méltatta Sillye Jenő mentori tevékenységét:
„Sokat köszönhetünk neked, kedves Jenő! És a Szent Család plébániának, mint fészeknek is, ahol gazdagodhattunk zeneiségben és hitben,
láthattuk a liturgia (és a Jóisten) szeretetéért égő Dobszay tanár urat szolgálat közben, sőt esetenként énekelhettünk is a csapatában. De ugyanitt találkozhattunk kisgyerekekként Jenő bácsival is, amikor nagyböjti vagy adventi lelkigyakorlatok során zsúfolásig megtelítették ezt a templomot fiatalokkal – mindezt abban az időben, amikor ezért nem járt vállveregetés állami részről (de kimondhatjuk, egyháziról sem)” – világított rá Gável András, aki egyben megköszönte a plébános lelkiatya mellettük történt korábbi bátorító kiállását.
Március első péntekén tehát újra hallhatjuk Sillye Jenő és Kovács Gábor atya Keresztút című darabját. A 18:00 órakor kezdődő szentmisén az Eucharistból a Gável testvérek és az ő gyerekeik énekelnek majd közösen.
Fotó: Dicsőítő Sziget/Tóth Róbert Ádám
