A közmédia nagy múltú dalválasztó műsorában, az A Dal-ban, idén először hatvan fellépő mérettetheti meg dalát az előválogatóban, amelyben a televíziós zsűri – Szandi, Németh Alajos Lojzi, Ferenczi György és Egri Péter – értékelése alapján állt össze a 40-es mezőny. A produkciókat az elődöntőkben crossover feldolgozásban, a döntőben pedig szimfonikus változatban, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében hallhatjuk majd. A pop és a folk közé határolja László Evelin a Legényes című dalát, amely a crossover feldolgozásban is tökéletesen teljesített.
„Amikor először megkaptad ezt a feladatot, megijedtem, hogyan fogod megoldani, mert nagyon nehéz. A magyar népzene meg a rockzene abszolút nem ugyanazokból a zenei gyökerekből táplálkoznak” – mondta el a dal értékélésekor Szandi.
Ezek után Ferenczi Gyuri kért szót soron kívül, hogy kulturált vitába szálljon Szandi elhangzott megállapításával.
„Ugyanabból a tőből ered a rockzene és a népzene, mert mind a kettőt a nép muzsikálja.
A népzenéből lett a rock and roll, amelyből aztán a rockzene. Tehát nagyon kicsit kell lépni. Sokan ott követik el a hibát a népi és rock fúzióban, hogy
kiveszik a népiből az erőt.
Ebből a számból azonban nem lett kivéve az erő. Azért nem, mert egy tőről fakad. Tehát muzsikálj el egy székit, és olyan erős az, mint a méreg” – tisztázta a műfajiság kérdését a szájharmónika mestere.
Ezt a megállapítást húzta aztán alá az A Dal idei zsűrijének elnöke: „Az az erő, ami az eredeti dalban benne foglaltatott, az égbe kiáltott. Köszönöm neked, hogy áthoztad a huszonegyedik századba ezt az életérzést” – tette hozzá Németh Alajos Lojzi.
Talán most már mindnyájunk számára világosabb a kép azzal kapcsolatban, hogy a szemérmesség címszavával nem elerőtlenített,
karakteres keresztény könnyűzene, mint „Isten népének muzsikája”
is jogosan hivatott arra, hogy széles körben kapcsoljon be mindenkit Isten méltó – szent, egyetemes és művészi – zenei dicséretébe.
Fotó: Penyigei László/Dicsőítő Sziget
