Jóllehet a legtöbben annyiszor elolvastuk a Biblia megfelelő szakaszait, amelyek Jézus Krisztus szenvedéstörténetének részleteiről számolnak be, mégis akadnak érdekes, mitöbb meglepő részletek itt-ott. Ilyen például a Márk evangélium két verse, ahol egy pucér ifjút látunk rohangálni, miután a szolgák elfogják Jézust az áruló Júdás segítségével. Vajon ki lehet ez a meztelen srác?
A Márk evangélium a biblia újszövetségi részének a második könyve. A négy evangélium közül ezt jegyezték le a legkorábban. A célja pedig, hogy Jézus örömüzenetét megismertesse az olvasóival, feltételezhetően a pogányságból a keresztény hitre térőkkel. Éppen emiatt a megtérők és a keresztség előtt állók fő olvasmányaként tekintettek rá. Lukács evangéliuma nagyban alapul veszi a hagyományosan Szent Márknak tulajdonított írást Jézus életéről.
Éppen az előbbi okokból felmerülhet bennünk, mai olvasókban a kérdés, hogy a tizennegyedik fejezetben található elfogatás-történetben milyen szerepe lehet a titokzatos, névtelen, ráadásul hiányos öltözetű ifjúnak az 51-52-ik versben:
„Jézus így szólt hozzájuk: »Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót. Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie.« Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.”
Tehát a nagy félelem és az elfogatás körüli káosz ellenére van mégis egy ifjú, aki
minimális ruhadarabokban, még az üldözést is szinte képes lenne felvállalni Jézusért.
Egyrészt nem világos, hogy ki ez a srác, hogyan kerül a kertbe, az esemény helyszínére. Másrészt megfejtendő kérdés az alulöltözöttsége, és hogy végül inkább az eliramodást választja.
„Ebből az evangéliumi mozzanatból alapvetően arra kell gondolnunk, hogy az egy létező történelmi emlék. A Márk-passió megőrizte ezt. Tudhatjuk, hogy a passiót a jeruzsálemi első keresztény közösség alkotja meg, valószínűleg Kr. u. 36 előtt. Erre abból is következtetnek, hogy Kaifás neve helyett pusztán csak azt említi, hogy »a főpap«. Kaifás 36-ig volt főpap. Az evangélium írójának tehát evidens, hogy őt csak főpapként nevezze meg” – magyarázza Székely János püspök.
A katolikus főpásztor hozzáteszi: „A szerző jól érzékelhetően rengeteg helyszínt ismer: Betfagé, Betszaida, Kedron-patak, Olajfák-hegye, Getszemáni-kert, Kaifás háza, stb. Emellett pedig számos személynevet is felsorol: Cirenei Simon, Alexander és Rufusz apja, stb. Tehát látszik, hogy a szerző nagyon közel van az eseményekhez.
A gyolcsinges fiú jelenete is egy ilyen pillanat lehet. Jézus és az apostolok jöttek le az utolsó vacsora terméből, és egy közeli jóbarát, egy fiatalember hozzájuk csatlakozik.
A jelenetnek azonban meg lehet találni az ószövetségi előképét is, amelynek üzenete alátámasztja Jézus megerősített igenjét a Getszemáni-kertben. Az Énekek éneke ószövetségi könyvben lehet olvasni, hogy a vőlegény jön a menyasszonyhoz. A menyasszony elsőre nem meri őt beengedni magához. Erre a vőlegény elmegy. A menyasszony ezen a ponton megbánja a tettét, kimegy a város szélére, és keresi, hogy »hol van, akit szeret a lelke«. Végül az őrök elkapják a vőlegényt – kelet felé –, de csak a ruháját tudják elcsípni, és a vőlegény ruhátlanul elmenekül.
Mindez egy nagyon finom utalás: a Getszemáni-kert a találkozás, az Isten és az ember közötti násznak a helyszíne.
Itt mond Jézus igent az Atyának az egész emberiség nevében, és újraköti a szövetséget ég és föld között, megtörve az ősbűn átkát. Ahogyan Ozeás prófétánál olvassuk: »Azon a napon – mondja az Úr – így szólít majd engem: „Férjem!” És nem mondja nekem: „Baálom!”. Vagy később: »Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel.«
A Getszemáni-kert tehát utal az Énekek énekének üzenetére: az emberiség visszatér Istenhez Jézus igenje által. Maga a kerti jelenet pedig erős utalásként értelmezhető az Édenkertre. Itt is, ott is kert szerepel, továbbá keleten helyezkedik el, fák állnak benne, és a kísértés jelenik meg. Az első ember nemet mondott Istennek, amelynek következtében a Paradicsomkertet elveszíti. Az új Ádám azonban igent mond, ez az életébe kerül, ám ezzel visszaszerzi a Paradicsomot.
Jézus igenje által tehát a bűn sebe gyógyul be, a mennyei nász létrejön”
– magyarázta Székely János püspök.
Bármelyik értelmezési réteget tekintjük tehát, mindegyik ugyanazt az üzenetet erősíti. Ha pedig mindehhez hozzátesszük, hogy a könyv alapvető olvasmánya volt azoknak, akik Krisztus követői lettek az üldöztetések közepette is, bizonyosan bátorítani is akarta a frissen megtérteket.
A paradicsomi ruhátlanság a kertben azt üzenheti számunkra, hogy a bűn elkövetése után észlelt mezítelenség szabad állapota újra elérkezik a megváltó áldozat által: a bűn többé nem választja el az embert az Atya szeretetétől.
Fotón: Meztelen vállú fiú – Grünn József vízfestménye, 1921
