Sacro Song képzés indult a Szeged-Csanádi Egyházmegyében is

Szombathely után Szegeden is elindult az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán a Sacro Song keresztény könnyűzenei tudástáron alapuló képzés. Négy hétvégén keresztül, valamint a fakultatív időközi mentorálás segítségével a workshopok előadói az egyházi liturgikus és az evangelizációs keresztény könnyűzenei stílus igényesebb műveléséhez segítenek hozzá. Idén az egyházmegyék együttműködésével és a főiskola közreműködésével három helyszínen valósulhat meg a zenei tanfolyam: Szombathelyen, Szegeden és Veszprémben. A kurzusok önálló és nyilvános koncertekkel fejeződnek be. A résztvevők oklevelet kapnak a képzés elvégzéséről.

Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora ajánló levelében kifejtette: „Hazánkban egyedülálló módon indult meg intézményünkben a könnyűzenei liturgikus szolgálat képzési rendszere, az Egyházzenész II. (Kántor-Gitáros) akkreditált felnőttképzés. A képzés megalkotói egy olyan, korábban soha és sehol nem létező 1700 órás tanulási- alkotói folyamatot alapoztak meg, melynek mára nem csupán képzési struktúrája, de módszertana, tananyagai, taneszközei is kipróbáltnak és sikeresnek mondhatók. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola az elmúlt évek pozitív tapasztalataira, a folyamat gyümölcseire tekintettel szívből és teljes szakmai felelősséggel ajánlja a fenti felnőttképzési rendszer elemeiből építkező »Sacro Song« keresztény könnyűzenei képzés elindulását egy-egy újabb földrajzi régióban, reménykedve abban, hogy a nevezett, négyalkalmas oktatás a fővárostól távolabbi országrészekben is elősegítheti az egyházzenei szolgálatban és a zenei evangelizáció területén tevékenykedő könnyűzenei formációk hatékony zenei, lelki és liturgikus fejlődését – olvasható a rektori nyilatkozatban.

A szegedi képzés egyik résztvevője – Dr. Szakács Péter – megosztotta tapasztalatait, amelyet a Szeged-Csanádi Egyházmegye honlapja közölt, és amelyet mi is változatlan formában az alábbiakban idézünk.

„A múlt héten a katolikus Eucharist zenekarban is szolgáló Gável András, Gável Gellért és Szentpétery Mózes látogattak el Szegedre, hogy az egyházmegye keresztény könnyűzenével Istent dicsérő hangszereseit, énekeseit képezzék. A Sacro Song keresztény könnyűzenei workshop anyagi támogatását a Szeged-Csanádi Egyházmegyének, valamint az Apor Vilmos Katolikus Főiskolának, a szervezését a Pasztorális Helynökségnek és a KatHáz Közhasznú Nonprofit Kft-nek köszönhetjük. Ennek a négyhétvégés képzésnek az első alkalmán sok mindennel gazdagodhattunk.

Kaptunk buzdítást, példát, iránymutatást és még egy kis jóindulatú dorgálást is.

Lángolt a szívem már a gondolattól is, hogy ott lehetek. Együtt azokkal, akik szintén arra éreznek hívást, hogy zenéjükkel is hozzájáruljanak a keresztény közösségekhez. Sokukkal együtt vettünk részt az adventi flashmobon a Dóm téren, vagy épp a zenei szolgálattevők őszi lelki napján. Már eleve számítottam arra, hogy a péntek délutáni képzési napnak nem lesz vége 8-kor, ha ennyi (szám szerint 35) lelkes zenész és énekes összejön. (Én fél 10-kor jöttem el a helyszínről, de többen maradtak még.).

Egyszerre meglepett és megnyugtatott, hogy Gável András ezt a zenei képzést nem a zenével kezdte. Helyette Isten jó tervének személyes elfogadásával, ami – a hasonlata szerint – a dicsőítés autójának a motorja. Először ezzel érdemes foglalkozni. A járgányunk kasznija, a zenei megszólalásunk fényesítése ezután jön, de ugyancsak fontos.

»Kinek játszanánk jó zenét, ha nem Neki?«

Ha lehetett volna még a bőröm pórusaival is figyelek, annyira inspiráltak a szempontok a személyességről, hitelességről, alázatról, önvizsgálatról. Hogy tudjuk, hol a helyünk a zenekarban, mi a szerepünk a dalban. Tetszett, amikor Szentpétery Mózes kiemelte, hogy a tagok egyenrangúak –, függetlenül attól, hogy mennyi épp a rájuk osztott rész. És igazi példát adtak arra, hogy ha a több hangszer és szólam együtt, tervezett, átgondolt egységben van, az hat igazán a közösségre.

A Gável testvérek számos olyan történetet osztottak meg velünk, amiből ők maguk is tanultak, amit most máshogy tennének, és amiből útmutatást adhattak számunkra. Őszinteséget, felvállalást, érlelődést fedeztem fel ezekben a mondatokban. Emberiek voltak és elérhetőek.

Közben kényelmetlenül is éreztem magam, amikor rádöbbentem egy-egy hibámra – főleg ha nem pusztán muzsikusi hiányosságokról volt szó. Amikor pedig zenei hibáimra mutattak rá tanári jószándékkal a gyakorlás során, akkor, bevallom, önérzetesen megsértődtem, már-már bezárkóztam magamba, biztos védelmet keresve. Kivételes ajándék volt mégis, hogy ezt a helyzetet is meg lehetett négyszemközt beszélni, és másnap megújultan folytatni a formálódást.

Szakmailag is intenzív útmutatásokat kaptunk:

legyen íve a dalnak, tartsuk fenn zenei történésekkel a figyelmet. Alig fogtunk úgy akkordot, ahogy eddig megszoktam. Gitárosként is összpontosítanom kellett, hogy el ne veszítsem a fonalat – még úgy is, hogy nem a haladó csoport létszámát növeltem.

»Ér rossz irányba indulni. Az a rossz tanítvány, aki nem indul el« – buzdított minket Gável Gellért gitárművész és a képzés szakmai felelőse. Testvére, András pedig azzal adott reményt, hogy: »Isten fel tudja használni a zsengéinket is. De törekedjünk kihozni az 1,6-os motorból is, ami benne van. Tegyük oda magunkat« – tette hozzá az Eucharist együttes vezetője.

A vasárnapi ovis misén, mintha Isten számára kicsit kevésbé rozsdás kasznijú járgányok álltak volna rendelkezésre. Kíváncsi vagyok, a képzés végére, novemberben, hogyan lep meg bennünket Ő, aki – akár keresztény könnyűzenével is – lángra lobbanthatja és dicsőítővé teheti mindannyiunk szívét… Ez maradjon Isten titka!”