Sillye Jenő 1983-ban zenésítette meg Kovács Gábor papköltő szonettkoszorúját, amely Jézus Krisztus szenvedéstörténetét dolgozza fel 14 tételben, költői képekkel.
A “szonettkoszorú” egy nagyon különleges formája a versírásnak: összesen 15 szonettből áll, amelyek szigorú szabályok szerint kapcsolódnak össze. Az első 13 vers esetében az adott vers utolsó sora megegyezik a következő vers első sorával, a 14. szonett utolsó sora pedig ugyanaz, mint az első vers első sora.
Az utolsó, 15. szonett igazi koszorúvá fűzi össze a művet, hiszen az elhangzott 14 szonett első sorai adják ki együttesen az úgynevezett mesterszonettet.
A költők nagyon ritkán választják ezt a formát, hiszen nagyon sok egyéb szabályra is oda kell figyelni, 1923-ig nem is volt magyar nyelven írott szonettkoszorú: ekkor született meg József Attila A Kozmosz éneke című műve. Kovács Gábor papköltő tehát az egyik legnehezebb irodalmi formát választotta arra, hogy rendkívüli finomsággal bemutassa Krisztus szenvedésének történetét.
A Szonettkoszorú utoljára a ‘80-as években hangzott el élőben.
A darabot most leporoló zenészek között vannak, akik ekkor még meg sem születtek, és olyanok is közreműködnek, akik már a ‘80-as években is együtt játszották a darabot a szerzővel, így igazi zenei kuriózumnak ígérkezik az előadás.
A kifejezetten erre az alkalomra összeálló zenészcsapat tagjai között szerepel a katolikus könnyűzene ikonikus alakjának tekinthető Borka Zsolt, aki a Dicsőítő Sziget programjának záró akkordjaként hatalma és zúzós koncerttel is megajándékozza a közönséget.
