A világszerte ismert Dominik Chmielewski SDB atya, napjaink egyik legnagyobb hatású papja Lengyelországban. Korábban a Lengyel Harcművészeti Szövetség karate igazgatója volt. Arra tanította a fiatalokat, hogyan lehet megölni egy embert ötvenféle módon, egyetlen ütéssel. Megtérése után azonban Krisztusnak és Máriának szentelte életét. Amellett, hogy előadásai rendkívül népszerűek, ő alapította a Szűz Mária Harcosai közösséget, amelyik minden hónap első szombatján férfiak ezreit hívja közös rózsafüzér imára. Kezdeményezése már a világ számos országában terjed, köztük hazánkban is. Vannak előadásai, melyeket több, mint háromilló ember nézett meg a videómegosztó portálokon. 2019-ben több ezer fős hallgatóság előtt a dicsőítés és a csönd kapcsolatáról beszélt a fiataloknak.
Nagyon szeretem a dicsőítést. Különösen szeretem, amikor a zenekar szépen játszik, és ezáltal bevezet a dicsőítő imába. Ám lehet úgy is énekelni dicsőítő dalokat, hogy közben az érzéseid szintjén, a felszínen maradsz, vagyis a szíved nem vesz részt a dicsőítésben. Elszakadsz a szíved csendjétől, és nem találkozol Istennel.
Persze erre rávághatnád: „Atya, én éreztem Isten jelenlétét, a könnyeim is kicsordultak, annyira éreztem a jelenlétét!” Ám ezek időnként csak érzések.
A legmélyebb egyesülés Istennel a csendben történik. A szívünk mélyén, nem az érzéseink szintjén.
Az érzések fontosak, mert sok mindent közölnek velünk: olyanok, mint egy kapu, amelyen keresztül beléphetünk a szívünk mélyébe. Ám ha az érzések szintjén maradsz, akkor nagyon gyakran félre fog vezetni a gonoszlélek. A Sátán nagyon szeret összezavarni bennünket az érzések szférájában, és hamis istenélményeket, hamis karizmatikus adományokat, különböző hamis ihleteket is adhat nekünk, ha pusztán az érzelmek felszínén mozgunk…
Mikor lépett be Isten a világba? Isten Igéje azt mondja, amikor a mindenségben csend honolt. Isten akkor lépett be a világba. Értitek?
Nem tudom elképzelni Máriát, ahogyan Názáretben fülhallgatóval a fülében megy és énekel.
Biztosan énekelt zsoltárokat és himnuszokat, mint minden zsidó lány, hiszen a zsidók nagyon szeretnek énekelni. De azáltal, hogy rejtekben élt, nem volt az életében állandó zaj, internet, rádió, tévé, fülhallgató… Szüntelen kapcsolatban volt a szívével. Szüntelenül elmélkedett a szívében Isten Igéjéről.
A csend olyan valami, amit nagyon elveszítettünk, még az imatalálkozókon is. Két perc csend van, és már mindenki idegesen forgolódik: „Mi van most, mi ez, túl sokáig tart a csend.”
Kedves zenészek, nagyon könnyű feldobni a hangulatot dallal, hangszerekkel, de próbálj szervezni egy imatalálkozót minden zene, minden hangszer nélkül! Maradj csendben és hívd a Szentlelket! Teljes csendben.
Tizenöt perc múlva a legtöbben elkezdenek forgolódni… Az egyik dicsőítő közösségben, számomra drámai félrevezetésként azt mondták: „Ha legalább két inget nem kell kicsavarnod az izzadságtól, akkor nem is dicsőítetted igazán Istent!” Persze ez extrém és nem általános vélemény.
Hol dicsőítette meg Jézus leginkább az Atyát? A kereszten, amikor odaszegezték három szöggel. Amikor csak hét szót mondott, mert a fájdalomtól és a szenvedéstől nem tudott többet mondani. Amikor nem volt képes mozdítani sem a kezét, sem a lábát. Ez volt a legnagyobb dicsőítés, itt váltotta meg a világot.
Értitek? A kereszten!
Gyermekeim, szeretném, ha jól értenétek. Nem vagyok a gyönyörű dicsőítő koncertek és a zenés dicsőítő ima ellen. Csak mindig a mélységeket keresem. Mélyebbre, mélyebbre és még mélyebbre kell mennünk, nem szabad megállunk a külső, felszínes dolgoknál, ami nagyon könnyen jön. Ha van jó zene, van egy jó énekkar, nyolc perc alatt felpörget bennünket. De ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Isten jelenlétében vagy. Nem lehet különbség aközött, hogy mikor éled át Isten jelenlétét: akkor, amikor egy énekkar jó zenét játszik, vagy a misén reggel hétkor. Érted? Nem lehet különbség.
Ha igazán Isten jelenlétében élsz, akkor a körülményektől függetlenül megtapasztalod az Ő jelenlétét. Nagyon mélyen.
Ha azt mondod: „Istenem, voltam egy dicsőítő esten, ugráltam, énekeltem, csodálatos volt megtapasztalni a jelenlétedet!” – de ha elmész reggel hétre a szentmisére, és ott azt mondod, nem érzek semmit, akkor nem értetted meg igazán a dicsőítés lényegét.
Minden karizmatikus szolgálat akkor származik a Szentlélektől, ha a szentségek teljes szívvel való átéléséhez vezet bennünket. Minden a szentségekre irányul, hogy minél mélyebben átéljük Isten jelenlétét. Ha a te karizmatikus szolgálatod – a dicsőítés, a gyógyítások, szabadítások, próféciák, a szívekben való olvasás, bármi – eltávolít téged az Eucharisztiától, akkor légy óvatos!
Forrás: Az előadás 2019. májusában hangzott el Szczecinben; a szöveg Koncz Éva fordításának szerkesztett változata.
Augusztus 31-én ismét megrendezésre kerül a Szeretetláng Fesztivál Budapesten, a Máriaremetei Kegytemplom parkjában. Idén a találkozó kiemelt előadója lesz Dominik Chmielewski SDB atya.
A Szeretetláng Fesztiválról bővebb információt itt találsz.
Fotó: Katolicka Bydgoszcz