Barátaimmal azon dilemmáztunk, hogy árvízveszély idején vajon helyénvaló-e Istent énekkel dicsőítenünk egy koncert keretén belül, vagy akkor döntünk helyesen, ha az adott zenei evangelizációs imaalkalmat inkább elhalasztjuk. Mert bizony ember kell a gátakra, ha jön a víz, és ilyen helyzetekben hatalmas szükség van az összefogásra. Adódik a kérdés, melyik az elsőrendű: Isten dicsőítése vagy a kétkezi segítségnyújtás?
Amennyiben a gyakorlati segítség mindennél fontosabb szükségessége mellett tesszük le a voksunkat, magát a dicsőítést értékeljük kevesebbre. Ha pedig a zenei dicsőítést tesszük mindenek elé, az embertársi szeretet oldaláról nézve vallunk szégyent. Valahol a kettő között lelhető meg a lelkiismeretes válasz.
Szögezzük le alapvetésként: Istent dicsőíteni nem csak akkor szabad és kell, amikor egyéb zavaró tényező nem szól bele. Ha csak „békeidőben” áldjuk Istent az Ő szeretetéért, hiteltelenekké válunk. Ugyanis Isten dicsőítése minden élethelyzetben kötelességünk. Sokszor talán éppen azért a helyzetért, amely kimozdított a jól megszokott és biztonságosnak vélt komfortzónánkból.
Ha valaki szűkös egzisztenciális helyzetében egy névtelen feladótól kap egy borítékot egy valamekkora pénzösszeggel, felsóhajt azonnal: „micsoda gondviselés”. Ám ha nem érkezik segítség semmilyen irányból, képes kérdőre vonni magában Istent, miért felejtkezett meg róla. Nagyon nehezen vagyunk képesek áldani az Atyát az Ő tökéletes szeretet-tervéért, ha éppen rosszul mennek a dolgaink.
Amikor dicsőítjük Istent, megvalljuk Ő előtte, hogy Ő milyen, és egyben elismerjük, hogy minden terve jó a mi életünkre nézve. Ilyenkor készen állunk belesimítani a mi elképzeléseinket az Ő akaratába.
Mindezek fényében biztonsággal állítható, hogy nem szeretetlenség árvíz idején összegyűlni egy estére (vagy többre) – természetesen kivéve a részünket a homokzsákok pakolásában vagy egyéb hasznos összefogásban –, hogy elmondjuk Istennek énekkel és zenével, hogy Ő jó. Az árvíz ellenére is jó. Az árvízzel együtt is jó, mert megengedte ezt a kellemetlenséget az életünkben, de az Ő terve mindig tökéletes, és szeret bennünket. Természetesen kérjük Őt, hogy amennyiben egyezik az Ő akaratával állítsa meg a ránk törő vizeket.
Tegyük Isten elé ezt a kérésünket azzal a világos hittel az Ige erejében, hogy a választott népet Ő száraz lábbal vitte át a Vörös-tengeren, ahol a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Isten képes megállítani a vizet. Az árvizet is. Ezért mi az Ő oldalán állunk! És megvalljuk egymás előtt és Ő előtte: hogy Ő a mindenható Isten, és rajta kívül nincs más. Ő Apa, aki nem felejtkezik meg az ő gyermekeiről, és egy csodálatos hazába vár bennünket!
Ne felejtsük el tehát Istent dicsőíteni az árvízhelyzet idején sem! És legalább ennyire fontos, hogy vegyünk részt az árhullám elleni összefogásban!
Akár megosztva az erőinket: aki hadra fogható, és van ereje a gátaknál dolgozni, hozza meg ezt az áldozatot. Aki pedig a kicsikkel van otthon, vagy már idős az efféle, nehéz munkához, jöjjön dicsőíteni és imádkozni. És még a homokzsákok pakolása is lehet Isten dicsőítése…
Találkozunk – akikkel lehet – szeptember 18-án, szerdán a RaM Colosseum (1133 Budepest, Kárpát utca 23.) koncerttermében, ahol a 3in1, az imperfectum és az Eucharist együttes dicsőíti közösen Istent este 19:00 órától!
Az eseményről bővebben itt található információ.
