2024. szeptember 19-én az Ars Sacra hét keretében megrendezett Adullám Fesztivál befejező programjaként Földi-Kovács Andrea újságíró és média szakember tett tanúságot hitéről a váci Fehérek-templomában. Az alkalom elején Gável András és családja, illetve barátaik vezették a dicsőítést, illetve az előadás közben is elénekeltek közösen egy-egy odaillő dicsőítő éneket. Igazi családias hangulatot élhettek át a jelenlévők. De nem az énekesi szolgálatot ellátó szülők és gyerekek egymásra hangoltságát látva és hallva, hanem mert Jézus családja rajzolódhatott ki a szemünk előtt. Ki-ki átélhette, hogyan hívta meg őt Jézus, és hogyan alakította át az életét teljesen.
Földi-Kovács Andrea a napi evangélium felolvasásával kezdte, amely számára is különlegesen kedves hely a Szentírásból. A bűnös asszony könnyeivel mossa meg Jézus lábát a farizeus házában, hajával törli azt és drága olajjal keni meg. Az előadó a Jézusnak adott könnyekről a mindennap elmondott imáját osztotta meg:
„Jézusom! Köszönöm, hogy eljöttél értem, oly messzire. Köszönöm, hogy rám találtál, hogy nevemen szólítottál, köszönöm, hogy lehajoltál hozzám és kiemeltél a bűn, a kétségbeesés és a reménytelenség mocsarából! Köszönöm, hogy karjaidba vettél, hogy elringattál, megtisztítottál, meggyógyítottál, és megvigasztaltál. Köszönöm, hogy elvettél mindent, ami elválasztott Tőled, de
drága Jézus, köszönöm, hogy meghagytad a könnyeimet, az egyetlen méltó imádságot, amellyel mindezért nap, mint nap hálát adhatok Neked!”
„Ezt a hálaimát minden reggel elmondom… és azért gondoltam, hogy ma este itt előttetek is megteszem, mert minden Benne van, amit Jézus tett velem” – vallotta meg őszinte szavakkal és könnyekel a közismert újságíró.
Az élete legfontosabb megtapasztalását osztotta meg az Adullám Fesztivál közönségével a meghívott előadó, ahogyan megismerte Istent és az igazi szeretetet. „Az egyetlen és legfontosabb kérdés, amelyre majd válaszolnunk kell a Teremtő előtt: – Mondd szerettél? Szerettél azzal a szeretettel, amellyel én szerettelek Téged? Megosztottad? Elpazaroltad másokra, úgy, ahogyan én árasztottam Rád? Olyan bőkezűen? Olyan túláradóan? Mondd szerettél úgy, ahogyan én szerettelek Téged?” – hangzott el a kérdés.
A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság
– jelentette ki Földi-Kovács Andrea, aki tizennégy évesen keresztelkedett meg, de néhány évvel később elfordult Istentől. Saját elmondása szerint nagyobb botrányoktól mentes, látszólag példaértékű életet élt, és a templomba is lassan visszatért vasárnaponként.
„Mindeközben nem voltam több vallásos szélhámosnál. Hazudtam magamnak, a környezetemnek és hazudtam Istennek is. „… és bocsájtsd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek…” imádkoztam, pedig dehogy bocsátottam meg. A szívem tele volt haraggal, régi dédelgetett sérelmekkel, keménységgel, ítélkezéssel, bosszúvággyal. Úgy fohászkodtam Istenhez, úgy kértem, hogy segítsen nekem, hogy közben nem vettem komolyan a parancsolatait, azt, amit ő kért tőlem. Ízlés szerint szemezgettem a nekem tetsző hitigazságok közül, az életemnek csak egy részét éltem keresztényként. A hetemből pedig csak a vasárnapot szenteltem meg.
Nem adtam oda az életemet Istennek…” – mondta.
Végül Margaritha Valappila nővér lelkigyakorlatán tette meg a következő lépést Isten felé: „A megérkezésem után nem sokkal esti imára és dicsőítésre jöttünk össze egy szép boltíves teremben. Amikor megszólaltak az első akkordok és felcsendült az ének, Isten egy szempillantás alatt megadta a kegyelmet visszarepített az időben és a szívem lángolni kezdett, éppúgy mint 30 évvel ezelőtt. Térdre rogytam és zokogni kezdtem. Mert Isten akkor és ott ugyanúgy átszerette a lényemet, ahogy a megkeresztelkedésemkor. Jézus ellenállhatatlanul megérintette a szívemet sírtam, sokat sírtam a következő napokban…” – szóltak őszintén a tanúságtevő szavai, akitől Jézus azt kérte, hogy bocsásson meg önmagának, mert Jézus már régen megbocsátott, és akinek a kőszíve helyén hússzív lett ezután.
„Egy hosszú és csodálatos lelki utat jártam be, mely során Isten megértette velem, hogy saját erőmből nem, csak vele leszek képes a kegyelemben megmaradni.
Hogy ehhez együtt kell lennem vele sokat imában, hogy Hozzám férjen, hogy formálja a lelkemet, gyógyítson megerősítsen, szeretettel töltsön el. Tökéletesítsen!” – buzdította a saját példájával a jelenlévőket Földi-Kovács Andrea.
A tanúságtétel még bizonyosan folytatható lett volna, olyan gazdagság áradt belőle, de annak a rendezvény időkerete szabott határt. Az Adullám Fesztivál záró eseményét az Eucharist együttes Szentháromság című dalának közös eléneklésével fejezték be a jelenlévők.
