A nagyszerű mű – többek szerint „lelki erőmű” – kezdetének meghatározása nem egyszerű. Ugyanis ahogyan a föld mélyén csírázásnak induló mag esetében sem látható az új élet kezdete, a Nagymarosi Ifjúsági Találkozók elindulásának időpontja is kissé homályba vész. A mára fává terebélyesedett rendezvény szervezői az elindulást ötven évvel ezelőttre teszik. Isten azonban minden bizonnyal már az ezt megelőző években elkezdte szőni a máig tartósnak és impozánsnak bizonyuló szőttest a korábban elinduló különböző szálakból. Ma is megcsodálható a magyar katolikus egyház élő kövekből felépült templomában az a legértékesebb és hamisítatlan „perzsa szőnyeg”, amelyen számos papi hivatás indult útjára a szentelések során a földre borulva, de legalább annyi házassági szövetség is köttetett rajta, virágszirmokkal és rizsszemekkel kiegészülve. Maros ma is fiatal…
A találkozó elindulása és megmaradása érdekes módon kevésbé volt fenyegetett, mint egyéb összejövetelek a kommunizmus idején. 1971-ben Sillye Jenő katolikus fiatalt, aki gitárral kísért, saját szerzeményeket írt, meghívták a nagymarosi plébánia ifjúsági hittanjára (ahol isteni „véletlennek” köszönhetően Kerényi Lajos káplán szolgált), hogy ott is adja elő ezeket a számokat, és mondja el a keletkezésük okát. Mivel ezek a dalok Isten dicséretét zengték, a bemutatásuk fiatalos tanúságtétellé lettek Isten szeretetéről és valóságáról.
Az ezt követő években ezek a találkozók megismétlődtek, rendszeressé és kedveltté váltak a fiatalok körében. A hazai keresztény könnyűzene apostolának tekinthető előadót mindenki már csak „a Jenő”-ként emlegeti. A kismarosi, majd valószínűsíthetőleg 1978-tól nagymarosi találkozók így a keresztény zene fellegvárává váltak, ahol a radikális Jézus mellé állásban erősödtek meg a résztvevők. Állami részről minden bizonnyal megfigyelték az idővel évente két alkalommal szervezett rendezvényt, de érdekes módon kevés feljegyzés maradt ezzel kapcsolatban.
1980-ban Lékai László bíboros is tiszteletét teszi a találkozón – egy nem elhanyagolható vatikáni megnyilatkozás hatására. Ezután minden rendezvényen egy püspök is jelen van.
Szellemi jelentősége van annak a ténynek, hogy éppen akkor láthatjuk a lelki megújulás nagymarosi elindulását, amikor azt közvetlenül megelőzi, hogy Mindszenty József bíboros, VI. Pál pápa diplomáciai kérésének engedelmeskedve, elhagyja Magyarország földjét 1971-ben.
„A bíboros tehát a pápa kérésére szeptember 28-án Rómába távozott. Bár Mindszenty távozása valószínűleg nem történik meg, ha a Szentszék nem kéri és nem próbálja rábírni erre a magyar bíborost, ebben az ügyben a Vatikán vívódását jól mutatja Casaroli érsek megjegyzése, aki nem sokkal később a római szovjet nagykövet előtt a következőket mondta: »Nehéz eldönteni, hogy (…) Mindszenty kihozása vagy
otthagyása lett volna-e a helyesebb, talán ezt majd a jövő fogja eldönteni.«” – írja a Nagymarosi Találkozóról szóló munkájában Sillye Gergely, aki rámutat, hogy az 1970-es évek első felének magyar egyházát jól jellemezi azoknak az atyáknak a sorsa, akiket a harmadik regnumi perben ítéltek el 1971-72-ben.
„1970. szeptember 9-én újabb per: 4 atya és 2 civil. Engem először kihallgattak, de miután nem vallottam, bent marasztaltak. Ekkor mondta egy tiszt, hogy a pert 4 foglyos és 2 szabadlábas vádlottra tervezik. (A személyek változtak, a létszám maradt!) Másik azt mondta: Nem gondolták, hogy két per után talpra állunk. – Fellebbezés után sokáig vártunk a tárgyalásra. Ügyvédem ekkor mondta, hogy a Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalása: Ha egy pap fiatalokkal kirándul vagy táborozik, az már összeesküvés. – Végül külön paragrafust gyártottak számunkra: Szervezkedés. Nem megdönteni, csak »gyengíteni« akartuk a rendszert” – emlékszik vissza Somogyi Sándor fogvatartott katolikus regnumi atya (Centralista folyóirat, 2005.)
Az előzőekből jól látszik, hogy a „Dunakanyar Plébániának” is nevezett katolikus ifjúságpasztoráció papjai ha nem is az életüket, de a szabadságukat mindenképpen kockára tették a hivatásukért és hitükért. Ebben az időszakban koholt vádak alapján ítélték el Isten szolgáit, akiket, ha komolyan vették a hivatásukat, az istentelen rendszer ellenségeinek tekintettek. Megfigyelték és kíméletlenül üldözték őket.
„Ízléstelen, hazug keresztényüldözésnek voltam szenvedője. Az ateista szinte halálra kereste az istenhívőt, akik között én is ott voltam. A Szentlélek csodálatos bátorságot adott”
– meséli Kerényi Lajos piarista, a találkozók egyik alapítója, elindítója a Mária Rádió Magazin 2024. októberi számának címoldalán.
A nagymarosi piarista káplán példáját követve, „kézről-kézre adják” Jenőt és a körülötte formálódó kis csapatot. Az ő dalaiba szépen becsomagolt evangélium az egyházi ifjúságpasztoráció hatékony eszközévé vált.
Sillye Jenő, csak 1978 májusában kerül az állami szervek, legalábbis
a III/III-as tisztek azon belül is a III/III-1-a alosztály tagjainak a látókörébe, akik feladata „A Római Katolikus Egyházzal szembeni elhárítás” volt. Történt ez annak ellenére, hogy a dalszerző énekes már 1970-71 környékén kezdte zenei evangelizációs tevékenységét a katolikus ifjúság körében a Dunakanyar templomaiban – tárta fel édesapja működésével kapcsolatos munkájában Sillye Gergely.
Az 1971-es év emiatt a nagymarosi találkozók elindulását is jelezheti. Ezt erősíti meg a „Barát” fedőnevű ügynök jelentése 1981-ből, aki abban azt állítja, hogy a találkozó a 10 éves jubileumát ünneplik a szervezők:
„A templomban 3 órakor kezdődött az áhítat. Mivel „Jenőék” 10 éves
jubileuma volt, a 10 év legjobb énekeit énekelték végig imákkal megszakítva. A szentmise 1/2 6 órakor kezdődött. (…) Egy idősebb pap misézett…” – áll az 1981. október 21-i titkos jelentésben.
„A fenti jelentés is azt erősíti meg, hogy akkor 10 év távlatából ezt az alkalmat tekintik az ifjúsági találkozók 10 éves évfordulójának. Bár úgy is értelmezhető, hogy Sillye Jenőék zenei szolgálatának elmúlt 10 évéért adtak hálát ezen a találkozón” – magyarázza Sillye Gergely a fenti jelentés kronológikus összefüggéseit.
Bárhogyan is van, tény, hogy
Isten hatalmas művét szemlélhetjük a Nagymarosi Találkozók létrejöttében és máig tartó működésében.
A találkozók jelenlegi szervezői – akik között az első résztvevők unokái is fellelhetők – úgy látták helyesnek, a rendelkezésükre álló információk alapján, hogy idén adjanak hálát Istennek azért, hogy fél évszázada alkalmas eszköz lehet a Szentlélek kezében az évente két alkalommal megrendezett esemény.
Ötven év vagy ötvenhárom? Elenyésző különbség az örökkévalósághoz képest.
Márpedig a ma is fiatal Maros éppen erre az örökre készít fel tavasszal és ősszel. A fiatalságának is ez az oka és forrása.
2024. október 5-én tehát ünnepelünk Nagymaroson a templomkertben. Mindenki ott lesz, aki csak teheti: régiek és újabbak, fiatalok és még annál is fiatalabbak.
Ott lesz Kerényi Lajos atya, Kemenes Gábor atya, Brückner Ákos atya és még egy csomó paptestvér, Sillye Jenő, Dax, Borka Zsolt, a Gável fiúk az Eucharistból, Nagy Lali az imperfectumból, Takács Tóni a régi Testvérekből, Sillye Gergő, Benedek és Gábor, Zsembery Ákos Dax szárnysegédjeként, és még számos zenész és énekes, akik szeretetben egyesültek a „Pápamobil” névre keresztelt, katolikus zenei összefogásban.
Forrás: Sillye Gergely: A dunakanyari ifjúsági találkozók az 1970-es években a szocializmus árnyékában, 2023.
