Gável András saját dalszövegének üzenetét és annak magyarázatát osztotta meg Facebook oldalán. A „Hadd legyek nálad” kezdetű közismert dalt sok helyen immár saját imádságukként zengik Istennek, főképpen a szentmise áldozási énekeként. Loyolai Szent Ignác jezsuita „Krisztus lelke, szentelj meg engem” imájának parafrázisa és megzenésítése (Gável Gellért) még közelebb hozza az eredendően kifejezett mennyei vágyakozást.
„Egy alkalommal azt a kérdést tették fel nekem a Krisztus Lelke című énekünk szövegével kapcsolatban, hogy vajon mit jelent pontosan az a sor, hogy „mosd tisztára hófehér ruhám”. Hogyan lehet egy alapvetően ragyogó tisztaságú ruhát tisztára mosni?
A hófehér ruhát a keresztelésünk alkalmával kapjuk.
Jézus Krisztus vére és megváltó áldozata teljesen bűntelenné tett bennünket. Az Atya a gyermekeivé fogadott minket. Ezt jelképezi a hófehér ruha. De egyben utal a győztesek mennyei viseletére is. Az üdvözültek fehér ruhában magasztalják Istent a Jelenések könyvének látomása szerint.
Számomra a hófehér ruha kifejezés azt az üzenetet is magában hordozza, hogy az Atya eredeti tervében benne van, hogy mi az Ő gyermekei legyünk. „Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata és tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk.” Ám ez az istengyermekségünk, jóllehet létezik, mégis sérülékeny a bűn miatt.
A célszalagot még nem szakítottuk át.
A győztesek seregében még nem kaptuk meg végleges és minden vágyunkat betöltő mennyei tagságunkat.
„Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.”
A hófehér ruhánk kifejezés tehát erre az Atyától elnyert életre és irántunk kinyilvánított bizalomra vonatkozik. Bizalomra bizalommal felelünk az Atyának. És ez a bizalom a reménységünk alapja. Ezen keresztül adjuk át újra és újra önmagunkat Neki, hogy az Ő tulajdona legyünk. Ebben az irányultságunkban, ebben az önátadó folyamatban megszentelődünk.
Szentek leszünk. A mennyei hófehér ruha földi birtokosai.
Amikor meginog a bizalmunk, nem elveszítjük ezt a ruhát, de bepiszkítjuk.
A dalban megfogalmazott kérés tehát a mennyei célra irányítja a figyelmünket. Szeretnénk az angyalokkal és a szeráf karokkal, a Jelenések könyvének összes dicsőítőjével együtt zengeni az éneket Istennek. Amint pedig közösen zengjük már itt a földön, hogy szent, szent, szent az Isten, titokzatos módon a győztesek seregéhez társulunk. Ilyenkor összeér a föld a mennyel. Milyen csodálatos ajándék, ha valaki a halál szempillantását észre sem veszi, és Isten dicsőítése közben a földi kórusból átkerül a mennyeibe…”
