Ha lehetne mennék, vissza sose jönnék – Pirositz György, az első Sillye-formáció alapítótagja az égi hazába költözött

Sillye Jenő és barátainak zenei és evangelizációs tevékenysége a magyar katolikus egyház fiatalságának hitbeli megmaradásához járult hozzá. A zenekar nem akart forradalmat szítani és a kommunista rendszerrel szembeni pozíciót elfoglalni. Egyetlen vágyuk volt, hogy hűek maradjanak Jézus Krisztushoz. Kapcsolatuk Istennel a saját komponálású dalaikban is hallhatóvá vált. Énekeik őszintesége mágnesként vonzotta fiatal kortársaikat az egyház közösségébe. A rendszerváltást követően sem módosult küldetésük, mindössze zenei stílusuk színesedett és szerzeményeik repertoárja gazdagodott. Az első „Sillye-csapat” tagjai közül egy újabb zenésztárs igazolt át az angyalok, a szeráfok és a fehér ruhába öltözött szentek mennyei kórusába. 2025. január 29-én Pirositz György az égi hazába költözött, akinek alázata, derűje, hűsége és önzetlen szeretete mindvégig erősítette a hazai első keresztény könnyűzenei együttes szolgálatát.

„A legjobb barátommal, Pirositz Gyurival, meg azzal a néhány fiatallal, akikkel a kórusban szorosabban kötődtünk egymáshoz, lassanként zenekarrá álltunk össze: kettőnkön kívül Gerber Gyuri és Laci, valamint Kemenes Balázs voltak az együttesünk alapító tagjai. Elkezdtük az országot járni, kezünkben a gitárral.

Elkezdtük az országot járni, kezünkben a gitárral

– nyilatkozta korábban Sillye Jenő, akivel rokoni kapcsolat is összefűzte a néhai zenésztársat.

„Manapság nagyon sokan mutatják be úgy magukat, hogy őket mennyire üldözték a szocializmusban. Mi nem tartoztunk ebbe a körbe. Ha figyeltek is bennünket, nem tudtak velünk mit csinálni, hiszen Jenő anyagbeszerzőként dolgozott, én pedig esztergályosként. Nem hiszem, hogy ennél mélyebbre taszíthattak volna bennünket. Azzal pedig nem tudtak a hatalom emberei mit kezdeni, hogy a fiatalok tódultak a gitáros misékre” – nyilatkozta egy alkalommal a most elhunyt zenész.

Pirositz György állandó tagja volt a lényegében első és a későbbiekben is megmaradó katolikus könnyűzenei együttesnek a legelső perctől egészen a legutóbbi időkig, amíg súlyos betegsége nem akadályozta meg ebben.

„Piró” a zenekar „csendes társaként” gazdagította a zenei szolgálatokat énekével és gitározásával. Alázata példaadó volt.

Hivatásos „második vonalbeliként” vett részt a templomi liturgikus megszólalások vagy a színpadi előadások alkalmain, ám mindig nyitottan az újra és a fejlődés irányába.

„Egyszer a többiek azt szerették volna, hogy torzított gitáron játsszam. Jenőnek ez nem tetszett, hogy miért kell bohócot csinálni egy öreg zenészből? Tiltakoztam, hogy egyáltalán nem érzem magam bohócnak, és különben is, miért ne tanulhatna új dolgokat egy idős zenész? Végül sikerült meggyőznünk Jenőt” – emlékezett vissza egyszer az égi hazába költözött előadó.

Piró mindig önzetlenül drukkolt a nyomdokaikba lépő fiataloknak. Tudott kisebbé válni, hogy mások növekedhessenek. Prófétai módon tekintett a jövőbe az egyházi könnyűzenei műfajjal kapcsolatban is, amikor úgy fogalmazott: „Valószínű, hogy

a keresztény könnyűzenének egyre nagyobb tábora lesz a jövőben, de kopaszodó, őszülő halántékunkkal már nem mi leszünk a főszereplők.

A minket követők már nem olyan szégyellősek, mint mi voltunk annak idején. Igaz, nekünk szinte a nulla pontról kellett kiemelkednünk” – jövendölte a gitáros énekes.

Annyit azonban elfelejtett elmondani nagy szerénységgel, hogy az ő és társaik hite és zenében is hallható tanúságtétele a hiteles maximumot jelentette, amely szint elérésére az őt követőknek is igyekezniük kell, illetve kellene.

Drága Piró! Imádkozz értünk odafenn, a mennyei kórusban, ahová mi magunk is igyekszünk. És amikor a föld és az ég asztalunknál összeér, hiszem, hogy újra együtt muzsikálunk majd az Atya dicsőségére. Te ott fenn, mi még itt lenn. Ölellek addig is. Találkozunk!

Pirositz György – Sillye Jenő: Ha lehetne

Ha lehetne mennék,
vissza sose jönnék;
Addig keresnélek,
ameddig csak élek!

Ha lehetne, szállnék,
vissza sose vágynék;
Felszállnék az égbe,
csillagok fényébe!

Megkereslek, Téged,
elmondom majd Néked;
Te vagy az egyetlen,
egész életemben!

Hogyha Veled járnék,
másra sose vágynék;
Rád nevetnék szépen,
boldog lennél vélem!

Idézetek forrása: Bodnár Dániel, Lélektől-lélekig, Múzik Bt., 2002.