Robert Francis Prevost bíboros pápává választása, aki a XIV. Leó nevet vette fel, mindenkinek meglepetést okozott. A Szent Péter bazilika erkélyére kilépve szelíd erő áradt belőle. Egy olyan ember kisugárzása volt ez, aki látja az igazságot és irgalommal közvetíti azt. Az új egyházfő mint a Bíborosi Dikasztérium prefektusa már járt Magyarországon, és részt vett Ferenc pápa Kossuth téren bemutatott szentmiséjén. Amerikai származása miatt (édesapja, Louis Marius Prevost francia és olasz, édesanyja, Mildred Martinez spanyol származású volt) azt feltételeznénk, hogy az új Szentatya a mai világ modern irányzatainak képviselője, ám élete, szerzetesi közössége (amelynek tagja volt Luther Márton is) és a pappá szentelése utáni szolgálata Peruban egy olyan személy alakját körvonalazza előttünk, aki egyszerre ember- és istenközeli. Püspöki mottója, „In Illo uno unum”, Szent Ágoston szavait idézi, miszerint „bár mi keresztények sokan vagyunk, egyek vagyunk Krisztusban”.
Robert Francis Prevost bíboros pápaként mondott első szavait a bárány szelíd alázatával és az oroszlán magabiztos erejével fogalmazta meg a békével kapcsolatban.
„Békesség veletek! Drága Fivéreim és Nővéreim, ez a feltámadott Krisztus első köszöntése, a Jó Pásztoré, aki életét adta Isten nyájáért. Én is azt szeretném, hogy ez a békeköszöntés belépjen a szívetekbe, hogy elérje családjaitokat, az összes embert, bárhol éljen is, elérje az összes népet, az egész földet.
Béke veletek! Ez a feltámadt Krisztus békéje, fegyvertelen és lefegyverző béke, alázatos és állhatatos béke.
Istentől származik, attól az Istentől, aki mindnyájunkat feltétel nélkül szeret.”
XIV. Leó pápa úgy beszélt Jézus Krisztus békéjéről, hogy az fegyvertelen (mint a bárány) és lefegyverző (mint az oroszlán). A Jó Pásztor alakját állította elénk követendő mintaként: az Isten Bárányát és Júda Oroszlánját.
»„Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3). Nem szép kilátásunk van, mondhatnánk. A Dicsőítésvezetőt azonban csak úgy tudjuk követni, ha olyanná válunk, mint ő. Báránnyá kell lennünk, mert ő volt az áldozati Bárány. Nem szabad semmilyen biztosítékot sem magunkkal vinni az útra. Elegendő az Úr. Az ő jelenlétében kell járnunk és az ő erejével.
Néha valóban védtelen báránynak érezzük magunkat, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy ugyanaz a Jézus oroszlán is!
„Őt az Írások egyszer mint Oroszlánt, másszor mint Bárányt jelenítik meg. Ha imádásunkat valódivá tesszük, akkor Ő egyszer gyengéden jár majd közöttünk, másszor pedig félelmetes erejét mutatva. Vágyom arra, hogy az istendicséretünk során többet halljam Júda Oroszlánjának rettenetes hangját, mivel a mai időkben nagy szükség van arra, hogy közvetlenül megtapasztalhassuk Jézus tiszteletet parancsoló fenségét és hatalmát, ugyanakkor – érthetően – félek is tőle. A Júda név egyébként a „dicsőít” szóból ered, Jézus tehát szó szerint a Dicsőítés Oroszlánja, és egyben az áldozati Bárány is, aki némán engedte, hogy feláldozzák.”« (Gável András, A Dicsőítésvezető, Szerzői kiadás, Kosd 2025. 133-134. oldal)
Imádkozunk érted, Leó pápa, hogy valóban oroszlánként és bárányként vezesd az egyházat a Szentlélekre figyelve, a feltámadt Jézus jelenlétében, az Atya szeretet-tervét megvalósítva!
Fotó: Vatican Media (YouTube)
