A verbita rend – más néven az Isteni Ige Társasága – alapításának 150. évfordulóját ünnepli ebben az esztendőben. Idehaza a magyarországi rendtartomány ehhez kapcsolódóan szimpóziumot rendezett Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán 2025. május 24-én. A konferencia mottója a szentévhez igazodott: „A világosság tanúi mindenhonnan, mindenkinek”. Az eseményen Gável András katolikus dicsőítésvezető is megosztotta a misszióval kapcsolatos, személyes tapasztalaton alapuló gondolatait. A családapa-hitoktató-énekes elhangzott előadásából idézünk részleteket.
Gável András az előadása elején utalt rá, hogy önmagát érzi a legkisebbnek a szimpózium felszólalói között. Hozzátette: ilyen kicsi is szeretne maradni. A nyolc gyermeket feleségével közösen nevelő családapa őszintén elmesélte, hogyan állt be változás a lelki életében egy Szentlélek-szeminárium hatására. Azóta mindennap dedikált időt tölt Istennel, amely nélkül hiányos lenne az élete.
A misszióról szólva, Jézust idézve rámutatott: „nem nagyobb a szolga uránál”. Ha Jézust üldözték, a tanítványokra is ez a sors vár. A keresztényeknek bárányokként kell a farkasok közé menniük. Olyan bárányokként, akik hallgatnak a Pásztor szavára. Ez az odahallgatás – a szó eredeti értelme alapján is – lényegében engedelmességet jelent.
Jézus hallgatásából hit fakad, a hitből tanítványiság, a tanítványiságból pedig misszió születik – emelte ki Gável András.
A hitoktatás tapasztalatai alapján az előadó hozzátette: „sajnos lyukas hálóval akarunk emberhalászatot végezni”. Az énekes tanúságtevő szerint meg kell javítani az egyházközségeink missziós hálóját. Befogadó közösségekre van szükség, ahonnan nem nézik ki azokat, akik minden alap nélkül, de Isten jelenlétére és szeretetre vágyakoznak.
„Nem elegendő egyetlen Forráspont rendezvény évente. Két ilyen nagy esemény között iskoláról iskolára kellene menni a Sacro Song keresztény könnyűzenei képzéseken megizmosodott, a különböző régiókban létező és működő katolikus dicsőítő csapatokkal és szükség esetén a melléjük rendelt atyákkal, hogy a Forrásponton kapott lelki üzenet életben tartható legyen a fiatal résztvevő diákok szívében, és felkészüljenek a következő nagy találkozóra” – vázolta fel az Eucharist együttes SULI-BULI szolgálat tapasztalatára építve konkrét missziós gondolatait a katolikus dicsőítésvezető, aki szerint az egyház jövőjébe fektet be az egyház központilag, ha az efféle tevékenységet felkarolja, segíti és támogatja mindenféle szinten.
„A családban minden reggel felolvassuk az evangéliumot, és esténként kicsik és nagyok közösen imádkozunk. Rákérdezünk: hol fedeztelek fel ma, Jézus, és hányszor nem voltam veled, nem figyeltem rád?” – engedett betekintést a családi házi szentélyükbe a nyolcgyermekes családapa, aki úgy véli: az igazi misszió otthon, a családban kezdődik.
Gável András Teréz anyára utalva kifejtette: nem csak a szüntelen aktivitásunkra van szükség, hanem engednünk kell, hogy Isten legyen aktív. Kalkuttai Teréz anya annál több időt töltött mindenekelőtt Jézussal imádságban, minél nagyobb és több feladat várt rá az adott napon. „Pazaroljuk az időnket Istenre” – buzdított a verbita szimpózium meghívott előadója. Hozzáfűzte: „Nem mi dolgozunk a misszió során, hanem Jézussal egyesülve ő tevékenykedik rajtunk keresztül”.
„Jézus a Bárány, vele egyesülve mi is bárányok lehetünk, és Jézus a Pásztor is, akinek engedelmeskedünk minden körülmény között. De Jézus oroszlán is! Júda oroszlánja. A Júda szó dicsőítést jelent. Jézus az Atya dicsőítésében oroszlán erejű, amikor kimondja a dicsőítés alapmondatát a Getszemáni kertben: de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd!” – mondta az A Dicsőítésvezető című könyv szerzője.
„Ha Jézushoz megyünk minden nap, akkor az Ő iskolájába megyünk. Odafigyelünk az Ő szavaira. »Bárány-Oroszlánokká« változunk át.
Megtanuljuk, mit jelent az Atyát dicsőíteni. Lemondunk a saját egónkról, az egyéni terveinkről, és az Atya tervére mondunk igent. Ez nem jelent azonban majd identitásvesztést számunkra. Épp ellenkezőleg: megtaláljuk benne igazi valónkat. Aki kihagyja ezt a transzformációt (átalakulás), amely már leginkább impartáció (részesedés) a végén, az még ne menjen misszióba, mert csak saját magát viszi el másoknak. Meg kell erősítenünk a kapcsolatunkat Jézussal egyéni és közösségi szinten! El kell kezdenünk összekötözgetnünk az emberhalász hálóinkat. Hajrá, Verbiták! Csak így tovább! Hajrá, magyar Egyház! Hajrá, Leó pápa!” – összegezte gondolatait előadása végén Gável András.
A szimpóziumról bővebben itt olvasható.
Fotó: Magyar Kurír/Lambert Attila
