„Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra. Így lesz ő elsőszülött a sok testvér között Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat igazzá tette, akiket pedig igazzá tett, azokat meg is dicsőítette” (Róm 8,28-30).
Pál apostol rómaiakhoz intézett levelének előbb idézett szakaszát olykor képesek lennénk – szűk látókörűen – úgy értelmezni, hogy Isten egyeseket, az ő saját kénye-kedve és belátása szerint örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra predesztinált. Ebben az elgondolásunkban magunkat igyekszünk a jó oldalra pozícionálni valamiféle „megcinkelt isteni bölcsességgel”, a szomorú sorsra pedig leginkább másokat.
Isten azonban nem úgy gondolkodik, ahogyan mi agyaskodunk. Ő mindenkit meghív szeretetébe. Eleve így lett „kitalálva”: minden ember arra született, hogy „istenszerető” legyen. Ha valami eleve elrendelt, akkor az egyedül Isten feltétel nélküli szeretete, amely minden ember felé árad, és amelyet csak elfogadnunk kell.
Létezik azonban Istenben egy másik tudás, amelyet mi nehezen tudunk megérteni. A Mindenható már most tudja, sőt, mindig is tudta, hogy az egyes emberek miként fogadják el az ő szeretetét. Tudja, hogy a teremtménye kizárja-e önmagát az isteni vérkeringésből, helytelenül, mindenre kiterjesztett értelemben használva az ajándékba kapott emberi szabad akaratot.
A szeplőtelen fogantatás a názáreti Mária esetében éppen azért kellett, hogy megtörténjen, mert Isten már előre ismerte az ő „fiat”-ját. Kellett az ő igenje ahhoz, hogy a Megváltó édesanyja lehessen, de Isten már ismerte előre ezt a döntését, amely a „legyen nekem a te igéd szerint” mondatban fogalmazódott meg az angyali üdvözletkor.
Egyedül innen érthető meg a tény, hogy Mária bűn nélkül született meg erre a világra.
Nem lehetett másképp, ugyanis Istennel egyesülni olyan tökéletes szellemi (mitöbb biológiai) módon, ahogyan az Mária életében történt, csak a megváltott embereknek lehetséges. Az Atya gyermekeivé kell előbb lenniük azoknak, akik ennek az isteni-emberi fúziónak a részeseivé válnak.
Isten eleve ismerte tehát az istenszülő igenjét, ezért eleve megajándékozta őt, mintegy megelőlegzett módon, a megváltottság ajándékával, Isten Fiának érdemei miatt. Mária bűn nélkül, más szóval, szeplőtelenül fogantatott. Ádám és Éva ősbűnétől már mentesen, de nem mentesen a megváltás ajándékától.
Ekkor áll össze bennünk a kép, hogy a Sátán miért utálja és gyűlöli a Megváltó édesanyját. Ugyanis Lucifer mint tisztán szellemi lény, aki Isten szolgálatára teremtetett soha nem kerülhet efféle egységbe Istennel. Onnantól kezdve ugyanis, hogy Mária szíve alatt megfogant az Istengyermek a Szentlélek erejéből, Lucifernek, mint főangyalnak (és társainak) szolgálnia kellett volna az Istennel eggyé lett embert is, amelyet ő gőgösen elutasított.
A sátánt bosszantja az a tény is, hogy Jézus anyja szeplőtelenül fogantatott, valamint, hogy nem sikerült fogást találnia rajta: Mária ugyanis nem követett el egyetlenegy személyes bűnt sem. A gonosz így nem tudta eltorzítani és beszennyezni az Istentől megálmodott teremtmény szépségét őbenne.
„Ahogy Jézus megtestesülése az Atya örök tervében benne volt, úgy az is, hogy Mária hozza a világra a Fiút.
Don Francesco Bamonte, Róma hivatalos ördögűzője, az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének elnöke számos, dokumentált ördögűzés során hallotta, amint a démonok ócsárolják és pocskondiázzák a Megváltó anyjának személyét, mondván, Mária csak test, ők azonban tiszta szellemi lények, mégis Mária – az ő Isten tervére szabadon kimondott, és soha vissza nem vont igenje által – nagyobb lett az angyaloknál, a bukott, Isten ellen fellázadottaknál is.
Isten az ő mindenhatóságában tudta, hogy Lucifer és az angyalok egy része – a szabad akaratuk révén – fellázad majd ellene. „Ezért Isten már a Teremtés kezdetekor elrendelte, hogy az Ige Megtestesülése Megváltást hozzon és megmentse a hozzá hűséges emberi teremtményeket. A Teremtéskor tehát Isten emberré lett Fiára – vagyis Jézus Krisztusra –mint Megváltóra gondolt, és Anyjára, mint a megváltó Fiú közreműködőjére.”
Forrás: Gável András, A Dicsőítésvezető, szerzői kiadás, Budapest 2025. (p. 74-77.)
Fotó: Gável András/Dicsőítő Sziget
