Gável András és Gável Gellért idén 25 éve, hogy megkezdték zenei munkájukat. Erről a negyedszázadnyi alkotói munkáról és szolgálatról mesélnek a Beat Rádió Énekek éneke című műsorában. A beszélgetésben szó esett az útról, amit eddig bejártak, az előző formációk dilemmáiról, megszűnésük okairól, arról, hogy hol tartanak most. Mindezt a rájuk jellemző humoros hangvétellel mesélik el – olvasható a műsorvezető, Czinke Máté összefoglalójában, aki maga is többször dicsőítette Istent a testvérpár társaságában.
A Kezdetek
1997. június 22.-én indultak el saját útjukon Gável András és Gável Gellért közös dalaikkal. Katolikus családban nőttek fel. Már születésüktől kezdve, sőt szinte az anyaméhben is ez a zene lelkesítette a szívüket. Szüleik rendszeresen jártak az akkori zenés ifjúsági találkozókra.
A katolikus bázisközösségek meghatározták életüket. A zeneiséget itt szívták magukba Sillye Jenőtől és más előadóktól. A Szent Család templom, ahova rendszeresen eljártak, akkortájt egy nagyon erős központnak számított az ifjúsági megújulás szempontjából. Jenőék szintén sokat jártak oda zenélni.
Egy egész ország mozdult meg egy-egy ilyen alkalommal. Az 500 férőhelyes templomnak már-már szétfeszültek a falai. Mindenhonnan csak úgy csüngtek az emberek, elképesztő élmény volt – mesélte Gável Gellért. Ebbe a felszabadult gitáros zenei mozgalomba kapcsolódhadtak be a testvérek, amely ekkor főképpen a templomokban virágozhatott, ám így sem számított veszélytelen vállalkozásnak a pártállam idején. 11 és 14 évesen már 30 fős gitáros kórust vezettek a fiúk, amit megörököltek az idősebbektől, és amit tőlük idősebb tagok is alkottak.
A Magyar Művészeti Akadémián a közelmúltban egyházzenei konferenciát tartottak, ahol az egyik előadó arról beszélt, hogy maga Kodály Zoltán művész is templomukba járt – említette meg Gável Gellért. Az egyházzenei kötődéseikre utalva hozzátette: a zeneszerző géniusz rengeteg mise kottáját, amelyeket komponált, odaadta használatra az egyházközségnek. A szószéket is ő finanszírozta a templomnak. Később az A hangok világa szolfézskönyv közismert szerzője, Dobszay László tanárúr volt a Szent Család templom karnagya.
Másik történetükben nevetve emlékeznek vissza, hogy az internet nélküli világban András egyszer a műsoros Queen kazettára vette fel Sillye Jenő zenéjét csupán azért, mert szerette. Gellért bár ezt nehezményezte, mégis úgy fogalmaz, hogy „jó kohézió voltunk már akkor is és most is”.
Sillye Jenő szárnyai alatt
1994-től „Jenő bácsi” a szárnyai alá vette a Gável fiúkat – a „kis Jenőket” – ahogy mások nevezték őket – és bejárták vele az egész országot. Nem csak az országot, hanem a határokon kívül is jártak szinte minden hétvégén, énekelve a teljes Sillye Jenő repertoárt. Nem volt szükségük különösebb tanulásra, mert tudták a dalokat.
„Nem lesz gyerekszobátok”, kritizálták tevékenységüket a testvéreik, mert szinte minden hétvégét odaáldozták a gitáros szolgálatra.
Idővel megszülettek az első saját dalok, és Sillye Jenő mellett már a saját szerzemények is megszólaltak egy-egy alkalmon, az emberek pedig egyre többet kérték is azokat. Ekkor fogalmazódott meg: tovább kell lépni. Így találták magukat hirtelen nagy Petőfi Csarnokos, 2-3000 fős koncerteken 17-20 évesen. Isten kegyelme volt, hogy fel sem fogták, ami történik velük, csak tették a dolgukat. Jenő is bátorította őket, egy-egy meghívott alkalmát pedig a fiúkra bízta. Viccesen Gável Brothers-ként nevezte őket.
A Testvérek
A kezdeti Gável Testvérek elhagyták a Gável nevet, és Testvérek (utalva a keresztények testvéri viszonyára) együtteseként zenéltek barátaikkal. Sokan kedvelték ezt: hittantáborokban énekelték dalaikat, a Petőfi Csarnok is megtelt a rajongókkal olyannyira, hogy volt olyan alkalom, amikor nem fértek be az emberek a csarnokba. A kinnrekedtek megvárták a szünetet abban a reményben, hogy a három órás repertoárból a második blokkban maguk is hallhatnak talán valamit.
Ebben az időszakban a világ számára érthetően, implicit módon fogalmazták meg dalaikat. Rejtetten volt jelen ekkortájt az örömhír a dalaik üzenetében.
ÚJRA Gável Testvérek
„A Testvérek együttes egyik hiteltelenítő oka én voltam”- vallja nyíltan Gável András. Elmondása szerint a zenekar vezetőjeként nem nézett önmagába, ezzel együtt világosan látta, hogy valami nincs rendben a csapatban és annak működésében. A helyzet megoldhatatlannak látszott, és tudta, hogy nem mehet így tovább a szolgálat. Végül kilépett az együttesből, amelyet testvérével indított el. Az akkori döntését ma már gőgnek nevezi. Sajnálja, hogy nem nézett szembe a nehézségekkel, dolgozva azokon mind zeneileg, mind lelkileg.
Az ezt követő években a szakmaibb és professzionálisabb muzsika kérdése nagyobb hangsúlyt kapott. Lelki szinteken is elindultak változások. Még mindig világ jellegű dolgok is tapadtak a zenei evangelizációs szolgálatukhoz, amin változtatni igyekeztek. „Egyikünk élete sem tükrözte azt az életet, amit a dalaink viszont megfogalmaztak” – emeli ki András.
Megszűnt tehát a Testvérek, és nagyon beszédes módon fél évvel később a Gável Testvérek 8000 ember előtt zenélt az Arénában 2004-ben. Zeneileg a maximumot hozták ki magukból. De akik elmentek a koncertekre nem csak a jó zene miatt tapsoltak, hanem a színpadon álló emberek hite miatt is. Ezért a nem hívő zenésztársak, akik őszinték voltak, azzal szembesültek, hogy nem állnak azon a fokon, hogy ezt elfogadják. Ez a formáció is életképtelenné vált emiatt.
A hit útja – Eucharist
„Isten elkezdett személyesen dolgozni velünk” – ismerik el a testvérek. Rengeteg hamisságot kellett elhagyniuk. Gellértnek könnyebben ment. „Voltak szolgálataink, amikre úgy mentünk, hogy az autóban szó szerint üvöltöztünk egymással, leginkább Gellért velem, aztán válaszul én is, mert méltatlannak éreztem a dorgálást. Gellász nem hagyta magát: ellenkezésem ellenére próbált rámutatni arra, hogy vannak részek, amiket nekem is el kell hagynom” – emlékszik vissza András.
„Tudtuk nagyon jól, hogy nem Jézus felé megyünk. Az évek során hatalmas egónk lett, emiatt döbbenetes volt megtapasztalni, amikor a szívünkbe nyúlt az Úr, és mintha nekünk is mondta volna: »Láttalak a fügefa alatt!« Kegyelem volt, amikor elkérte a nevünket, hogy minden Róla szólhasson. Mindenünk megvolt előtte, amiről álmodik egy muzsikus. Ezért is próbáltuk gyorsan elfogadtatni a környezetünkkel az Eucharist nevet, hogy minél kevesebbet veszítsünk, de nem ment át – folytatja a gondolatot Gável Gellért.
Sebzetten CSEndben
Három év csend következett. Volt egy-két meghívásuk, de előfordult, hogy mindössze pár ember vett csak részt azokon az alkalmakon. Két gitárral jártak és küzdöttek egymásért – miközben az Úr gyógyította őket.
„A mai eredményeket nem magunknak köszönhetjük. Engedtük, hogy az Isten rajtunk elvégzett műtéte meglátszódjon, és a rosszul felöltöztetett gyermekeit a lemeztelenítés és beismerések után újra felöltöztesse pompás ruhába. Beismerések, bocsánatkérések és megbocsátások következtek. Az egymás között lévő dolgok kitisztulása és helyrerakása hozta meg a mélységeket. „Megtapasztaltuk Isten személyes jelenlétét az életünkben” – jelentették ki a zenélő testvérek.
„Addig mi építettünk fel mindent, mi akartuk, aztán Isten belenyúlt az életünkbe és megmutatta, hogy van más út. Megkérdezte, hogy akarjátok ezt? Ismerjük az evangéliumból, mit mondott Jézus: »Aki meg akarja menteni életét, elveszti azt, aki pedig elveszíti az életét énérettem, az megtalálja azt«. És mi megtaláltuk” – tanúskodott a testvérpár Isten megmentő szeretetéről.
Mező Misi
Gável Gellért és Mező Misi a Szikra díjban volt közös zsűriben. Itt kezdődött el azóta is tartó barátságuk. Ma Misivel közösen is szerzik a dalaikat: Gellért és Misi a zenét, András pedig a szöveget. A Gável testvérek Úrtól kapott eredeti hivatása ezáltal lett színesebb, gazdagabb. A Szentháromság című közös dalukban benne van Mező Misi Istentől kapott és neki visszaadott zeneisége, kiegészülve a Gável testvérek odaadottságával.
A CSALÁDI HÁTTÉR
A fiúk egyenként 8 gyermeket nevelnek. Szabad idejük a család. Az Istentől kapott gyermekek körüli feladatok alaposan kitöltik életüket. András újságíróként és hitoktatóként, Gellért tanárként dolgozik, és zenei produkciókban vesz részt. Mindketten tanítanak az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Egyházzenész, kántor-gitáros felnőttképzési programjában a Sacro Song keresztény könnyűzenei oktatási anyagra alapozva.
Huszonöt évvel ezelőtt kezdődött szolgálatukat ünneplik és adnak hálát a számukra kedves, de mégis előremutató dalaikból november 13-án, a Mátyás templomban.
A teljes beszélgetés itt meghallgatható.
