Vannak olyan emberek, akiknek minden mozdulatát, minden szavát szinte lélegzet visszafojtva figyeli a világ jóakaratú közössége; ezen személyek egyike a nemrégiben Magyarországon apostoli látogatást tett Ferenc pápa. Gondolhatják jó néhányan, hogy Ő is csak egy ember a sok közül, és minek is ez a nagy felhajtás körülötte. Nos! Azoknak, akik ezen meg- és/vagy kiakadnak, azoknak elárulom, hogy Jézus isteni mivolta ellenére is „csak” mint egy ember jelent meg a földön; mégis hozzá fohászkodik mindenki, aki bajba kerül. Akár hívő valaki, akár nem, azt senki sem tagadhatja el, hogy az emberiség legnagyobb ismert eseménysora az Ő személyéhez fűződik. Az is nyilvánvaló, hogy senki nem léphet az Ő helyébe, de elfogadott és mindenki által tiszteletben tartott tény, hogy a pápa személye képviseli Jézust a keresztény körökben. Nem is vitatéma az, hogy sokan és sokat várnak tőle; divatosan szólva: mindent is. Az, hogy állandó szerzőnk (Leitert András) meglátta a pápa személyében azt, aki érdemben tehet a Természet – és ez által az emberiség – megmentéséért, bizony nem a véletlen műve, hanem hitbéli alapokból táplálkozó meglátása a lényegnek; Isten elfogadásának. Lássuk hát, hogy tanult barátunk milyen következtetésekre is jutott ebből eredően!
Szokták mondani, hogy az Élet a legnagyobb forgatókönyvíró; és ez újfent bebizonyosodott számomra Ferenc pápa magyarországi látogatásakor; bár én protestáns (református) hitű vagyok, és életem egyik alapelve az egyszerűségre való törekvés. Most azonban nem bontanám ki azt a kérdés-kört, ami számomra az egyházi megjelenések képi és jelképi világát meghatározza; hanem a közös, az emberiség jövőjét féltő meglátásaim és következtetéseim szürkezónájába egy reménykedésre okot adó fénysugarat kívánok megemlíteni. Ez pedig azt, az eddig megválaszolhatatlannak tűnő kérdésemre kapott választ jelenti, amibe nagyon jó érzés belekapaszkodni, és ez által tovább gondolni a globális (bolygószintű) létkérdéseket. A számomra jelenleg a legfontosabb cselekvési feladatként meghatározott kérdés ugyanis az, hogy:
Ki lenne képes jelenleg a Föld nevű bolygó környezeti megmentése érdekében azokat az embereket egy asztalhoz ültetni, akiknek mind a politikai, mind a pénzügyi, mind az elhatározásbeli képességei megvannak ehhez a feladathoz?
Mivel meggyőződésem, hogy egy világméretű probléma megoldásához csak világméretű összefogás alapján lehet eljutni; ezért csakis az egész bolygó népességét képviselni hivatott emberi csoportról lehet szó. Mivel az is nyilvánvaló, hogy 8 milliárd embert nem lehet közvetlenül megszólítani, ezért szükséges a megfelelő személyi képviselet meghatározása, és ezen képviselet együttműködésének a megszervezésére. Belátom, hogy ez gigászi feladat, és ezért is kételkedtem eddig abban, hogy ez létrehozható bárki által is.
Azt is kijelentem, hogy eddig csak olyan, emberileg és gondolkodásilag gyatra minőségű lények (főként politikusok) jelentek meg a Világ színpadán, akik a szavakkal bűvészkedve próbálták elhitetni a tömeggel, hogy nemzetközi egyezményekkel, 10-20 éves határidejű tervekkel meg lehet oldani az azonnali cselekvést igénylő feladatokat. Akik ezt fel merték vállalni eddig bárhol és bármikor, azok kisstílű elárulói az emberiségnek; és csak a mának élnek, a napidíjaik és a kapott kenőpénzeik patyomkin (csak díszletek) világában.
El is voltam ez okból keseredve egészen addig, amíg Ferenc pápa azon beszédét meg nem hallgattam (azóta már többször is), amit a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen mondott el a budapesti látogatásakor.
Ahogy hallgattam a pápa szavait, úgy nemcsak az vált egyértelművé számomra, hogy egy olyan embert hallok végre beszélni, aki tisztán látja az emberiség törékeny mivoltát, hanem azzal is tisztában van, hogy az ember ennek ellenére mégis valamiféle világhatalomra törekszik és mindenáron meg is akarja ezt valósítani. Még annak a tudatában is, hogy nem lesz ideje arra, hogy a tervezett hatalmát ki tudja élvezni. Itt jegyzem azt meg újra, hogy
a tudomány (főleg a Világűrt kutatók zöme) addig meg se próbáljon egy fillért is elkölteni az ismeretlenre, amíg akár egy ember is éhen hal a mindennapokban, vagy akár csak nem jut tiszta ivóvízhez.
Ők (a kutatók), azért legyenek nyugodtak abból a szempontból, hogy amint megoldódik a teremtett emberiség és a teremtett környezet súlyos kapcsolati zavara, utána mindenképpen költhetnek arra is, hogy a Mars nevű bolygóra ne csak odafelé legyen közlekedés; jelenleg ugyanis csak odafelé szerveznek utazást, de még így is nagy a túljelentkezés. (Nagy ám az Isten állatkertje!)
Tehát, a pápa helyesen látja a bajok lényegét (ezt jelenti a cikk címében a „látni” szó), és az Ő ismertsége és tekintélye (ezt jelenti a cikk címében a „látszani” szó) a legnagyobb a bolygónkon, ezért alkalmas – egyedüliként – arra, hogy az előbbiekben említett fontos emberek csoportját összehívja és közös, azonnali cselekvési terv megvalósítására buzdítsa ennek a segítségével az emberiséget.
Ferenc pápa remélem, nemcsak „látni és látszani” akar, hanem – idős kora ellenére – élére is akar állni annak a kilátástalannak tűnő harcnak, amely a környezetünk összeomlását hivatott megakadályozni.
Amíg a tudományok világának a legismertebb képviselői és a legnagyobb gazdasági szereplők – tehát az ész és a pénz – nincsenek egy hullámhosszon, addig nem dőlhetünk nyugodtan hátra (egyébként sem). Amíg a tudományok emberei is csak az orrukig látnak, és a pénzmogulok is csak a luxust akarják önös módon élvezni, addig a biztos holnap csak vágyálom marad.
Ezúton kérem tehát nagy tisztelettel Őszentségét, hogy ne csak az ukrajnai háborúskodás megszüntetése érdekében tervezzen missziót, hanem és főleg az emberiség megmentése érdekében járjon el mihamarabb. (Azt csak zárójelben teszem hozzá az ismert háborús tényekhez, hogy az éh- és szomjhalál is naponta tízezrek halálát okozza.)
Mint említettem, az Élet a legnagyobb forgatókönyvíró, és ezen a héten már egy háromrészes globális helyzetképet bemutató cikksorozatot terveztem elindítani; de a fent leírtak miatt – hál’ Istennek – ez áttevődik a jövő hétre.
Leitert András
Fotó: YouTube/Hír TV
