Nem sok Mária-jelenést ismert el hivatalosan a Katolikus Egyház. Afrikában mindössze egyet, Kibehóban. Sokan ezért csak úgy nevezik a ruandai városkát: az „afrikai Lourdes”. Az 1981. november 28. és 1989. november 28. között lezajlott Mária-jelenések előre jelezték a ruandai holokausztot is, amelynek során a hutu törzshöz tartozók kiírtandónak kiáltották ki a velük békességben élő tuszikat. Immaculée Ilibagiza a kegyetlen, egymillió áldozatot követelő népírtás tuszi túlélője, aki az elhatalmasodó gyűlöletről és erőszakról szóló könyve után megírta a kibehói Mária-jelenés történetét, Afrika szívéből szól Mária címmel. Olvasmányos formában beszéli el, miként szólította meg az afrikai látnokokat Jézus édesanyja, aki a népirtást előrevetítve buzdított a bűnbánatra, az imádságra és a megbocsátásra.
„Örömteli eseménynek ígérkezett annak a napnak a megünneplése, amikor a Szűzanya elhagyta ezt a világot, és csatlakozott Fiához a mennyországban. A Boldogságos Szűz Mária mennybevételének ünnepe mindig augusztus 15-re esik, és 1982-ben Mária megígérte, hogy ezen a napon megjelenik Kibehóban” – írja könyvében a tuszi túlélő.
Az említett napon több mint húszezer zarándok vett részt, akik mind feltöltődtek a Kibehóban megtapasztalható lelki békességgel, és talán titkon abban reménykedtek, hogy egy kicsit ők is látnokká válhatnak, legalább egy kisebb csoda vagy testi gyógyulás révén.
Mária több alkalommal már kifejezte látnokainak, hogy nagyon szereti, ha az emberek, kiváltképp a gyermekek énekkel dicsérik Istent, ám ezen a napon másképp alakult.
„Túl szomorú vagyok ahhoz, hogy a gyermekeim énekét hallgassam”
– szólalt meg a Szűzanya, aki a boldogság és az öröm elvárható képei helyett szörnyű vízióval ajándékozta meg földi tolmácsát.
Az égi édesanya könnyek között osztotta meg fájdalmát, amiért a gyermekei nem hallgatnak az ő Fiának szavára, hiába jött el és jelent meg, hogy megerősítse az embereket.
„Vérfolyamot látok! Mit jelentsen ez? Kérlek, ne! Miért mutatsz ennyi vért? Tiszta vízű folyót mutass, ne ezt a vérfolyamot!” – kiáltott a látnok, miközben a Szűzanya rettentő látomások sorát tárta elé, aki könyörgött: „Hagyd abba, hagyd abba, kérlek, hagyd abba! Miért, Anyám? Miért mutatsz nekem ilyeneket? Lángba borulnak a fák, lángokban áll az ország! Kérlek, Anyám, megrémítesz… Ó, ne! Ne! Miért ölik egymást azok az emberek? Miért vagdossák egymást?” – hallotta a látnok szavait az összegyült mintegy húszezer zarándok.
Mária a még folytatódó borzalmak felsorolása után azért azt is hozzátette:
„Ne feledjétek, hogy Isten a világ minden gonoszságánál hatalmasabb! A világ katasztrófa szélén áll. Tisztítsátok meg a szíveteket az imádság által! Az egyetlen út az Isten.”
„Sajnos nem imádkoztak elegen – kevesen tisztították meg a szívüket a gyűlölettől. A tűz csakugyan eljött, és nem volt hová rejtőznie a több mint egymillió ártatlan léleknek, akinek a testét darabokra vágták az 1994-es ruandai népírtás során. Holttestek ezreit hajították a folyókba, amelyekben sűrűn hömpölygött az emberi vér” – írja könyvében a hírmondó Immaculée Ilibagiza.
Forrás: Immaculée Ilibagiza, Afrika szívéből szól Mária, Christianae, Budapest 2022.