Háború a Szentföldön – tégy minket a béke eszközeivé minden emberért

1218-ban, az ötödik keresztes háború idején (összesen nyolc keresztes háború volt, sokezer keresztény és muzulmán áldozattal) érkezett a Szentföldre Assisi Szent Ferenc. A keresztény seregek feje egy portugál bíboros volt. A jelszava pedig: az iszlám karddal szerezte meg a Szentföldet, karddal tartja fenn a hatalmát, tehát nekünk, keresztényeknek karddal kell azt visszaszereznünk. Ezzel szemben a ferences barátok alapítója azt vallotta és élte, hogy a keresztények valóságos „fegyvere” nem a kard, hanem a szeretet. Vajon képviselhető ez az álláspont a mai konfliktusokban?

Az akkori gyűlölettengerben ez a hozzáállás egyet jelentett az öngyilkossággal, hiszen egyik oldal sem kegyelmezett az ellenségnek. Szent Ferenc szeme előtt Krisztus mondása lebegett: „senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért”. A csuhások feje végül megoszthatta üzenetét a szultánnal, és még életben is maradt. Megvallotta: Isten mindenkinek az Atyja. Ő ugyanis annyira szeretett minden embert, hogy egyetlen Fiát sem kímélte értünk. Krisztus értünk halt meg, hogy mindannyian megismerjük a szeretet erejét.

Egyetlen keresztény sem nélkülözheti a szent ferenci attitűdöt ma sem, ha Krisztus barátja kíván maradni.

Természetesen nem csak a zsidók számára fontos Szentföld jelentősége és szabadsága. Ugyanis az Ige ezen a helyen lett testté. A Názáreti Mária itt mondott igent az isteni tervre. Itt halt meg és támadt fel Jézus Krisztus. Nem véletlen, hogy egyre több keresztény zarándok arra áhítozik, hogy eljuthasson Jézus szülőföldjére. Mert hitmegerősítő, hogy megérinthetik e szent helyeket.

2023. október 7-én, Rózsfüzér Királynőjének egyházi ünnepén (!) – amikor a világ fejedelme örjöng és újra tombol, és a szellemi harccal szemben csak az agressziót képes felmutatni – ötezer rakétával tarolják le a Hamász erői Izrael területeit.

A bombázásokban sokan megsérültek. A fegyveresek senkit nem kíméltek. A civil áldozatokat megcsúfolták, és diadalt ültek a holttestük fölött. Az 1946-ban, az arab népek tengeréből erővel kikanyarintott Izrael újra védelemre és katonai védekezésre szorul. Ám az izraeli viszontválasz sem volt kíméletesebb. Áldozatok mindkét oldalon, háború és létbizonytalan kilátástalanság. Emberekről van szó itt is, ott is. A legtöbben, akik a szeretetet tartják a legfőbb értéküknek az életükben, most gyűlölködéssel és fenyegetettséggel néznek szembe.

Képtelenség ebben a helyzetben bármelyik oldalra is állni, ha Szent Ferenc lelkiségével szeretnénk keresztény feleletet adni a történtekre. Ahogyan Izraelben működésbe lépett a „Vaskupola” rakétaelhárító rendszere, nekünk ugyanígy adott a feladat:

a Béke Fejedelméhez intézett fohászainkból kell védelmi imapajzsot képeznünk a világban. Erre ott van a kezünkben a rózsfüzér dicsőítő imádsága és Isten magasztalása.

Assisi Szent Ferenc annak idején világossá tette a közösségének tagjai számára: a ferencesek nem keresztesek, hanem keresztre feszítettek. Emberek, akik a keresztre feszített Krisztust akarják követni. Olyanok, akik Jézus szeretetével szeretnek mindenkit – még az ellenségeiket is.

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,
ahol gyűlölet lakik, oda szeretet vigyek,
ahol sértés, oda megbocsátást,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétely, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol szomorúság, oda örömet.

Uram, add , hogy inkább én igyekezzek vigasztalni,
mint hogy vigaszt várjak.
Inkább én törekedjek másokat megérteni,
mint hogy megértést óhajtsak.
Inkább szeressek,
mint hogy szeretet igényeljek.

Mert önmagunkat elfelejtve találjuk meg magunkat.
Ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot.
Ha meghalunk, akkor ébredünk az örök életre.
Ámen.

(Assisi Szent Ferenc imádsága)