3 perc – Helyzetkép III/2

Amikor valami nagy feladat előtt állunk – legyen az szellemi és/vagy fizikális kihívás –, gyakran bíztatjuk magunkat is és akár másokat is azzal, hogy: Vegyünk egy nagy levegőt, aztán kezdjünk neki! Egyébként, ki is követeli magának ezt a testünk azért, hogy el legyen látva elegendő levegővel ahhoz, hogy képes legyen kiválóan teljesíteni. Alapjában véve bele sem gondolunk normál esetben abba, hogy levegőt vegyünk; ez egy feltétlen reflex, így vagyunk teremtve. Persze, a Teremtés során ez a levegő egy olyan létalapnak lett megalkotva, amely az élővilág számára mindig az egyik fontos, megtartó feltételt jelentette. Ma is azt jelenti, pontosabban jelentené, ha az ősi tisztaság lenne rá jellemző. De, sajnos az ember nem kímélte ezt az adottságot (sem); és így olyan helyzetbe hozta magát, hogy lélegzetvételkor kénytelen beszívni olyan anyagokat is, amelyek akár súlyos betegségek okozói is lehetnek. Tehát, vegyünk egy nagy levegőt, és igyekezzünk jól értelmezni a leírtakat!

Levegő nélkül csak az első 3 perc a nehéz.” – tartja az ismert mondás, ami elsőre esetleg viccesnek tűnhet, de azért mindannyian érezhetjük, hogy ez azért komoly dolog. Azt nyilván senkinek nem kell magyarázni, hogy a tiszta, friss levegő elengedhetetlen az életünkhöz. A lakásunkban is gyakran szellőztetünk, szeretünk az erdőkben, a hegyekben kirándulni, mert érezzük, hogy ez jó. Ahhoz azonban, hogy jól lássuk a levegő, pontosabban a légkör jelenlegi helyzetét, néhány alapfogalommal tisztában kell lennünk. A teljesség igénye nélkül nézzük meg, miről is van szó!

A légkörtan szférák szerint osztja fel a Földet körülvevő levegőburkot. Az élővilág számára a legfontosabb a troposzféra, amely a megfelelő sűrűségű levegőt tartalmazza; és ahol az időjárási jelenségek (csapadék, szél, villámlás) zöme lejátszódik; a Föld felszínétől számított vastagsága átlagban 10 km. Elsődlegesen a troposzférába jut minden olyan légszennyező anyag – por, korom, gázok –, amelyek rontanak annak állapotán. Ezeknek a szennyezéseknek az okozójaként leginkább az embert szokás megjelölni, de például a vulkáni működés ilyen jellegű szennyezőinek a mennyisége sem elhanyagolható. Ez utóbbi persze nem mentesíti az embert a felelősség alól.

Miként is kerülnek az emberi tevékenységek okán a levegőbe az említett szennyezők; mi lesz a további sorsuk; milyen hatásokat okoznak?

A por főképpen az elsivatagosodás (a csapadék és az öntözés hiánya), a fölművelés (a növénnyel még nem borított terület kiporzása), a felszíni bányászat, az építkezések, a bontások által kerül a levegőbe. Egy része a saját súlya okán kiülepszik, egy része a csapadékkal kihullik, a többi pedig, mint lebegő por, állandó részévé válik életünknek; és a legtöbb légúti betegség okozója. A meteorológiai állomásokon rendszeresen mérik is a mennyiségét. A korom egyfajta égéstermék, ami főként az ipar és a közlekedés útján kerül a levegőbe, és hasonlóképpen viselkedik, mint a por, ám az egészségre lényegesen ártalmasabb hatású, mivel már egészségkárosító kémiai anyagokat is tartalmaz. A gázok is főként égéstermékek, melyek a koromnál is veszélyesebbek, hiszen a tüdő legmélyebb rétegeibe is eljutnak belélegzésükkor. Az iparban költséges technikák alkalmazásával ezek ugyan jó hatásfokkal szűrhetőek, de pont a költségek miatt csak kevés helyen alkalmazzák.

A közlekedés által kibocsájtott gázok alapból is károsak, de a forgalmas utak közelében, kereszteződésekben, a nagy nyári meleg hatására (fotokémiai reakció) kifejezetten rákkeltő, veszélyes anyagokká alakulnak át; Los Angeles-típusú szmognak hívjuk ezt a szakmában. Az említett anyagokból az előző 170 évben olyan irdatlan mennyiség került a troposzférába, ami szinte felfoghatatlan; ám ez a folyamat ma is zajlik, habár mostanság már törvények által vannak szabályozva a kibocsájtási (emissziós) határértékek; habár a büntetési tételek mértéke alacsony, és a szabályzás is csak megkésett önámítás.

A légszennyező anyagokat néha látjuk, néha nem; van, aki megbetegszik miattuk, van, aki nem. Érezzük, hogy valami gond azért van, de nem tudjuk mit is kéne tenni. Gyűjtjük a PET-palackot, válogatjuk az otthoni hulladékot, komposztálunk; a kormányok vezetői egyezményeket írnak alá, s ezzel meg is nyugszik a többség, pedig az igazi lényeg más területen keresendő; ez pedig az üvegházhatás. Nézzük, hogy ez esetben mi is a lényeg!

Aki járt már napsütés idején üveg- vagy fóliaházban, az tapasztalhatta a szinte kibírhatatlan, fojtó meleget; pedig csak egy vékony anyag borítja fejünk felett a vázat. Mitől van itt ilyen meleg? – kérdezhetjük. A titok nyitja az, hogy a Napból érkező hosszúhullámú hősugárzás miután bejut a troposzférába, szinte akadálytalanul áthatol a fólián vagy az üvegen és nekiütközik a felszínnek. A hő egy részét annak átadja, egy részét pedig a felszín visszaveri. De mivel a visszaverődő hő hullámhossza megváltozik – rövidhullámú lesz –, így már visszafelé nem tud áthatolni a vékony borításon; kialakul a hőcsapda.

Az emberi tevékenység által a légkörbe jutatott lebegő por, korom és gázok a bolygónk körül is egy vékony, szinte láthatatlan borítást alkotnak, akár a melegház esetén az üveg vagy a fólia. (Itt meg kell jegyeznem azt, hogy a légkörbe került szennyezők egymással is kémiai reakcióba lépnek; és így még súlyosabb a hatásuk.) Tehát így bolygószinten (globálisan) alakul ki a hőcsapda, ami megváltoztatja az időjárást, az éghajlatot, a növény- és állatvilág összetételét, a szélrendszereket, a tengeráramlásokat; minden összekeveredik, minden szélsőségessé válik; az évmilliók óta jól működő rendszerekből kezelhetetlen rendetlenség lesz, és a bajok elől menekül, ki merre lát. A meg nem tervezett öntözés okán környezeti tragédiák alakulnak ki (lásd: az Aral-tó sorsa), a felgyorsult párolgás miatt ellehetetlenül a mezőgazdaság.

Éhínség, szomjúság, járványok, társadalmi feszültségek, háborúk alakulnak ki sokhelyütt; s mindez a túlzott meleg miatt.

A lebegő por és korom körbevette a Földet a számunkra érdemben elérhetetlen troposzféra és sztratoszféra határán, ami nem jó hír; hiszen ott aztán nehéz lesz azt összesöprögetni vagy felporszívózni. (Bár, azért ez sem nem vicces!)

   A befejező részben a megoldásokat próbálom keresni, de szigorúan csak a saját feltételezéseimre alapozva, és nem garantálva általuk a sikert.

Leitert András