Szalézi Zenetábor: hűséggel, igényességgel és… fiatalokkal

Az évről-évre, növekvő létszám mellett zajló képzésen a résztvevők közelebb kerülhetnek a zenéléshez, a liturgiához – valamint egymáshoz és Istenhez is. Szakmaiság, egyházszeretet, ifjúságnevelés és játék – leginkább talán ezek a fogalmak jellemzik a Szalézi Zenetábort, amelyet idén Péliföldszentkereszten rendeztek meg. A fiatalok töretlen lelkesedéssel és létszámban érkeztek ezúttal is. A közösen végzett istendicséret testvérekké varázsolja a fiatalokat, akik ezáltal kapcsolatba kerülnek egymással, megnyílnak. Az így szerzett élmények pedig biztonságérzetet nyújtanak számukra, és egész évben elkísérik őket. Aki esetleg azon aggódna – vagy amiatt kezdene tradicionális, másoknak csak a hátát mutogató örvendezésbe – hogy a keresztény, azon belül is a katolikus könnyűzene stílusa leáldozóban van, nyilvánvaló tény, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz.

A programot szervező Sándor-házaspár képzett muzsikusok: egyikük karvezető énektanár, másikuk klasszikusgitártanár-művész. Rajtuk kívül más muzsikusok is gazdagítják a tanári team-et. Az idei tábor vendégei pedig a Gável testvérek voltak, akik tanúságot tettek hitükről, bemutattak néhányat az általuk szerzett számokból, de legnagyobb részben ízelítőt adtak a Sacro Song online is elérhető, keresztény könnyűzenei oktatási projektből.

Gável Gellért gitárművész a Szalézi Zenetábor énekfüzetéből kiválasztotta az Eucharist együttes Tápláló szent kenyér kezdetű dalát, amelyet rendszerint áldozásra szoktak énekelni a liturgia során. A különböző hangszereken játszó fiatalok tudását és színességét felhasználva az élő alkotói folyamat során olyan hangszerelés alakulhatott ki, amelyben mindenkinek megvan a saját, pótolhatatlan funkciója és senki sem játszik a közös hangzásba feleslegeset. A gyakorlati előadás során hamar át tudták élni a résztvevő fiatalok, hogy egyikük sem felesleges, mindnyájan értékes tagjai a közösségnek. A végeredmény pedig egy jóízű, igényes és karakteres hangzás lett.

„A jelenlét fontos összetevője a szalézi nevelésnek. Egymásért és együtt dolgoznak a gyerekek a táborban.

Ettől az együttléttől pedig a zene csodálatos lesz! A résztvevők majdhogynem testvérekké válnak ilyenkor, mintha mind egy nagy család tagjai lennénk” – vallják Sándor Donát és Dóri. Szerintük a családias jelleg szintén a szalézi lelkiség alapja. A zenét fontos útnak látják a kommunikációban, hiszen a gyerekek kinyílnak általa, és olyan dolgokat is képesek magukban feltárni, amiket egyéb szituációkban soha nem mondanának el. A Sándor-házaspár azzal az indíttatással foglalkozik a gyerekekkel évről-évre töretlen hűséggel, hogy pontosan tudják:

a művészet mindig az ember lelkét érinti meg, kortól függetlenül.

Gável András elmesélte a közösen kigyakorolt dal születését. Személyes tapasztalata rávilágított, hogy fontos az igényes és a szépen előadott szolgálat, de soha nem szabad elfelejteni, hogy Isten a legegyszerűbb alkotásainkat is képes hatékony eszközként felhasználni, hogy azokkal szíveket nyerjen meg önmagának.