Annyi reklámot kapnak Mindenszentek ünnepe előtt a démonok és a sátán, mint egész évben egyszer sem. Még a Halloween fonákjára keresztény módon rámutatók is ezt az ördögi hírverést erősítik, miközben bemutatják a sátán hamis cselvetéseit.
Ezzel egy szóval sem mondom, hogy inkább elhallgatni kellene az igazságot, de miközben ezt tesszük, mi magunk tesszük ki a vicsorgón vigyorgó töklámpásokat, a csontvázakat és a szellempofákat.
Annyira felüdítő volt szembetalálkozni azzal az írországi fotóval, ahol a gyerekek szenteknek öltöznek Halloween napján. Mennyivel megnyugtatóbb ugyanis egy „Teréz anyának” vagy egy „Szent Erzsébetnek” ajtót nyitni, nemde?
És hogy még mindig a pozitív oldaláról igyekezzem megragadni az USA-ból ránk nyomuló okkult kérdéskört, még tököt is faraghatnak a keresztények, és ezalatt nem kell attól tartaniuk, hogy ártó szellemiségnek szolgáltatják ki önnön lelküket.
Persze ez csak egy módon lehetséges: a kimagozott sütőtök apró darabokra vágásával, amelyeket azután a tepsire nem túl zsúfoltan felhelyezünk, és enyhén karamellás elváltozást elérve fogyasztható ínyencséget varázsolunk belőle a sütőben. Ettől bizonyosan nem ér el minket semmiféle okkult befolyás, cserébe igazi, – kis túlzással – mennyei finomság lesz az osztályrészünk.
Ha pedig már szóba jött a mennyei: én inkább a mennyországot választom a pokol és a sátáni helyett, bizalommal, hogy majd én is ott lehetek a Mindenszentek között. És ehhez az első lépés, ha bekapcsolom a sütőt a felaprított tökdaraboknak. Jó étvágyat!
U.i.: A sütőtökkrém levest még nem is említettem. Én szalonnapörccel szeretem igazán… Csak úgy mondtam…
Fotó: pxhere
