A közelmúltban a Dicsőítő Sziget oldalán egy írás jelent meg a keleti küzdősportokkal kapcsolatban. A cikk szerzője azt kereste, vajon az efféle mozgáskultúra gyakorlásával a keresztény ember mennyire engedi be az életébe a Krisztustól távoli, vele össze nem egyeztethető spiritualitást. A megosztott véleményre többen reagáltak, egyfajta szűk látókörűséggel, vallási bigottsággal bélyegezve meg a leírtakat. Volt, aki – bizonyosan felelős lelki önvédelemből – csak azzal a kérdéssel reagált hívő keresztényként: „ez most dogma vagy magánvélemény”? Gálné dr. Csáky Tünde az interneten is elérhető, még 2007-ben tartott előadása azonban abszolút időtálló, ma is érvényes adalék lehet a felvetett témakörben. A kispesti körzeti orvos egész egyszerűen lelkiismereti szimatot kapott, hogy rámutasson a New Age szellemiség észrevétlenül mindent elborító ködösítésére és térhódítására mindennapjainkban. Számos egyéb jelenség mellett a keleti küzdősportokra is kitért az előadó, akinek elhangzott és leírt gondolatait szemlézzük.
A New Age az „új korszak”, az 1960-as, 70-es években indult az Egyesült Államokból, és egy vákuumot akar betölteni. A modern ember csalódott a felvilágosodással kezdetét vevő modernizmusban. A felvilágosodás annak idején az észt, azaz a rációt istenítette – ezért is mondjuk racionalizmusnak – de az ember ebben csalódott; egymást érték a világháborúk; csalódott a technikai civilizációban, csalódott a tudományban – rájött, hogy nem mindenható – és valahol megértette, hogy az ember több, mint a teste, és a tudatunk is több, mint az agykéreg terméke. Az igazi ok az, hogy reményre van szükség, és sem ember, sem társadalom nem létezhet remény nélkül.
Miután az emberek csalódtak, egy világnézeti-filozófiai rendszerben próbálják megkeresni a helyüket a világban és kapcsolódni a transzcendenshez.
A New Age a következőket hirdeti: szükségünk van egy egészen új spiritualizmusra, és a paranormális és okkult képességeink kifejlesztésére; vissza kell térnünk a természethez, hogy ott éljük meg Istent; minden vallásban megvan az igazságnak a szikrája, ezért nem szabad elutasítanunk sem a meditációs technikákat, sem a parapszichológiai módszereket, például a jógát; és a modern gondolkodási rendszernek azt javasolja, hogy vegye át a varázslást, mágiát és a különböző okkult gyógymódokat.
A régi keresztény alapelveket egy új alapelv váltja föl.
E gondolkodás teljesen ellentétes a kereszténységgel, noha maga a New Age igényt tartana a kereszténységnek a csatlakozására. De ha összehasonlítjuk a keresztény alapelveket a New Age alapelveivel, akkor látszik, hogy ez nem lehetséges, és a kereszténységnek a New Age mozgalom mindenképpen alárendelt szerepet szán.
A kereszténység és a New Age összehasonlításakor a következőket lehet megfigyelni: a keresztény szemszög szerint Isten személyes Isten, megváltás Krisztus által van, a tanító egyedül Krisztus, és a gonosz valóságosan létező entitás – ezzel szemben a New Age azt mondja: Isten személytelen erő (ezért is preferálja a monizmust és a panteizmust, mint világképet; erre majd később rátérek), megváltást különböző praktikákkal, pszichotechnikákkal, tanfolyamok elvégzésével kíván elérni. A tanító lehet bárki: Krisna, Buddha, Mohamed, vagy bármelyik önjelölt próféta.
A gonosz a New Age szerint annyit jelent, hogy nem megvilágosodott.
A New Age támad mindent, ami régi: család- és házasságstruktúrát, meg akarja szüntetni a gátlásokat, a szemérmességet, a kötelességérzetet, a Teremtő helyett a természetet tiszteli, engedetlenségre nevel, és nyíltságot tanúsít minden olyannal szemben, aminek köze van az ezotériához és a keleti vallásokhoz.
A keleti sportok is ezt a szemléletet hordozzák, amelyekbe olyan könnyen beleengedjük a gyermekeinket, talán nem gondolva arra, hogy a legtöbb pogány istenek neveit használja jelszónak. Érdemes megfontolni azt, hogy egészen biztos-e, hogy a keleti sportok űzése a legszerencsésebb a magyar ifjúság számára.
A New Age „vallásai” tehát nem sok jót ígérnek. Terjed az újkori pogányság, a kártyavetés, tenyérjóslás, mágia, asztrológia, spiritizmus, őshagyományok – Magyarországon is divat az ősmagyarkodás, sőt egyes csoportok Krisztust mint pártus herceget írják le. És erre odafigyelnek az emberek, mert „viszket a fülük”, ahogy a Szentírás mondja.
A New Age-nek a legfontosabb jelensége a relativizmus.
Nincs abszolút igazság, a maga módján mindenkinek igaza lehet. Minden tolerálandó: a különböző vallások, magatartásformák, szokások, homoszexualitás. Erre azért van szüksége a New Age-nek, hogy ne érezze a bűn súlyát az, aki bűnben él.
Mennyivel másabb az, amit Jézus mondott: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Keresztény nézeteink szerint valóban tolerálandó a másik ember, de annak világnézete nem, vagy nem feltétlenül.
A teljes szabadság jegyében lelki koktélok születnek, mindenkinek a maga ízlése szerint.
Csipetnyi kereszténység, kevéske iszlám, falatka buddhizmus, felöntve alternatív gyógymódokkal – de ezeknek a világnézeti dolgoknak az igazi lelki szükség idején nincs már megtartó ereje. Egy olyan multikulturális rendszer, ahol nincsenek fix támpontok és fix értékrendszer, hatalmi játékok színterévé válik és előbb-utóbb anarchiába torkollik.
Ebben a szellemi vákuumban a kereszténységnek felbecsülhetetlen szerepe van, mert ha mi nem töltjük be ezt a vákuumot, akkor betölti a New Age, az iszlám, a buddhizmus, vagy bárki más, van jelentkező rá bőven. Korunkban a személyes evangélizációnak van a legnagyobb jelentősége.
