2023. június 19-én Nagykovácsi hívekkel zsúfolásig megtelt templomában ünnepelték, hogy Kemenes Gábor atyát 1973. június 19-én pappá szentelték az Esztergomi Bazilikában. A számtalan embernek lelki támaszt és vezetést nyújtó katolikus pap 25 éve szolgálja a település közösségét. Emellett a Katolikus Egyház szinte összes megújulási rezdülésében jelen volt és van. Indulásakor nem volt veszélytelen igent mondani erre a jézusi hivatásra. Gábor atya mégis felajánlotta az életét, jóllehet nem tartotta magát alkalmasnak a feladatra, de engedelmeskedett örömmel a belső elhívásnak. Papi jelmondata az első Korinthusi levél egy szakasza: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.”
Kemenes Gábor atya a hálaadó szentmisén elmondta: a beszéddel mindig meg kellett küzdenie. Tegyük azonnal hozzá: még ha így is értékelte saját talentumait, a szavai és a sugárzó, hiteles élete tömegeket vonzott az elmúlt fél évszázadban Jézushoz és az Ő édesanyjához.
Szeretete Mária iránt szüntelenül jelen volt az életében. A Regnum Marianum közösség tagjaként mindig az „égi édesanya köténye” közelében szeretett lenni. A Međugorjéba fáradhatatlanul vezetett zarándoklatokon másokat is el akart vinni az anyai ház biztos helyére.
A hazai katolikus karizmatikus megújulás, a Kismarosi, majd a Nagymarosi Ifjúsági Találkozók, a Pünkösd Európa felett dicsőítő alkalmai, az Ez az a nap! rendezvényei, a Felvonulás Jézusért Mozgalom, a Szeretetláng Mozgalom és Lelkiség, a Márianosztrai Gyalogos Zarándoklat, de még a hazai keresztény és katolikus könnyűzene is hálás lehet a mindig csak másokra gondoló atya áldozatos tevékenységéért –és biztosan kihagytunk valamit a felsorolásból.
Sokan kérdezhetik, hogy vajon Gábor atya mikor aludt, ha ennyi mindent tett az egyház közösségéért. Nem tudjuk a választ…
Az 50 éves évfordulón a nagykovácsi hívek az aranymisés papjukat ünnepelték. A köszöntőben egyértelművé tették, hogy Gábor atya az életükben Jézus helyetteseként, pont mint Jézus van és volt jelen az elmúlt negyedszázadban.
Az énekesek a hazai katolikus könnyűzene kincsestárának legszebb dalaival dicsérték Jézust a szentmisén (Föltámadt, alleluja; Én Uram, én Istenem; Megszülettem; Mit sem aggódom; Tápláló szent kenyér…). A Tegzes Endre által vezetett és a nagykovácsi – no meg korábban született – fiatalokból, Gábor atya korábbi állomáshelyeiről érkező zenészekkel kiegészülve, teljes egységben szolgálták a liturgiát. A szentmise utáni személyes papi áldás kiosztása közben is énekelt a kórus, valamint a helyi gregorián szkóla is dicsérte Istent.
A jelenlévőket szemlélve egy valódi időutazásnak lehettek a szemtanúi a résztvevők,
hiszen a katolikus egyház megújulás folyamataiban feladatot vállaló személyek ezúttal egy helyen, egy időben, mondhatjuk, „egy csokorban” voltak láthatók.
Gábor atya keresztény katolikus könnyűzene születésénél is jelen volt. Egy interjúban így emlékszik erre vissza: „Az újpest-kertvárosi templomban ministráltam, és mivel zenét tanultam, orgonáltam és kántorkodtam, annak a kórusnak a tagja lettem, amelyikben Sillye Jenő is énekelt. Ez a kórus tulajdonképpen rejtett regnumi közösség volt. A kórusvezetőnk, egy egri egyházmegyés pap, Tóth József sokat tett azért, hogy lelkileg is felnőjünk. Eltiltották őt a papi működéstől, mert nem tette le az állami esküt. Ezért kántorkodott. Jó barátjának tudta Bárdos Lajost és a börtönt is megjárt Werner Alajos atyát. Élményt jelentett a velük való találkozás. Bárdos tanár urat a Missa tertia misével és saját dalainkkal köszöntöttük a hetvenötödik születésnapján a Szent Család-templomban. Örültünk szívből jövő szavainak, ugyanis azt mondta: ő nem tud a zenéinkhez hozzászólni, de látja, hogy szívből csináljuk, dicsérjük velük továbbra is Istent. Megrendített Werner atya alázata is, aki – amikor Jenő meg akarta mutatni neki a gitáros énekeit – megjegyezte:
»Dicsérd az Istent! Szükségük van a fiataloknak erre az új hangra.«”
A pártállam által megfigyelt, mégis megtűrt dunakanyari lelki erőműben is hamar részt vállalt az akkor még kispap Kemenes Gábor. Az aranymisés atya emlékszik, hogy Sillye Jenő minden ősszel bemutatta a szívéből született új dalait. Ezekből az alkalmakból nőtt ki később az ifjúsági találkozó. „A dalok szövegét tussal írtuk le ott celofánra, hogy vetíthetők legyenek, és közösen tudjuk énekelni. Kispapkoromban az esztergomi szemináriumból titokban mentem az első kismarosi találkozókra” – mesélte korábban a lelkipásztor.
Kemenes Gábor atya még más helyeken is megünnepli, hogy 50 éve lehet Jézus paptársa. Az Újpest-Kertvárosi templomban is bemutat majd hálaadó szentmisét, hiszen ott nőtt fel. Talán az sem ismeretlen sokak számára, hogy a Kemenes család befogadásának köszönhetően kezdetben az ő újpesti lakásukon zajlottak a zenekari próbák Sillye Jenővel és a többi zenész barátjukkal.
Az áldás után kapott szentképen Gábor atya kérése olvasható:
