A Dicsőítő Sziget fontos küldetése, hogy hidakat képezzen a különböző gondolkodású emberek vagy csoportok között. A június utolsó hétvégéjén tartott fesztivál második napján Székely János szombathelyi katolikus püspök és Megyeri Jonatán rabbi kerekasztal-beszélgetésére került sor. Az előadók érintették az Isten és ember közötti kapcsolatot, a zsidóság és kereszténység istenképének kérdését, valamint a tökéletes atyaság forrásának felfedezhető mintáját Istenben.
Az istenkép társadalomformáló erejéről Megyeri Jonatán elmondta: a nem hívő emberek konszenzus alapján határozzák meg, hogy mi az igaz és mi a hamis, mi helyes és mi helytelen, tehát emberek egy csoportja jelöli ki azokat a határokat, mit tart jónak, mit rossznak. A hívő embernél azonban Isten határozza meg, hogy mi a helyes és mi nem az. Ez az igazodási pont nem változik helytől és időtől függően, ellentétben a nem hívők esetében. Az istentudat és a hit azért nagyon fontos, hogy értsük a határokat. Egy olyan társadalomban élünk a 21. században, amely a zsidó-keresztény kultúra értékrendjén alapszik. Ezek a határok kétezer éve éppen a Biblia alapján lettek kijelölve. A kereszténységnek köszönhetően a bibliai alapértékek kikerültek a nagyvilágba, ezért legalább ezek az alap viszonyítási pontok a világ nagy részén tisztázottak.
A rabbi rámutatott: a rabbinikus irodalom nem véletlenül Isten és a zsidó nép kapcsolatát egy házassághoz hasonlítja. Isten a vőlegény, a zsidó nép a menyasszony, és az egész egy esküvő szimbolikája. Az Énekek éneke egy férj és feleség kapcsolatán keresztül írja le Isten és a zsidó nép, vagy Isten és az ember kapcsolatát. A házasság az, ami leginkább tükrözni tudja ezt az egyébként megérthetetlen kapcsolatot. A házasság misztikuma azért olyan titokzatos, mert Isten és az ember kapcsolata maga is misztikus.
Arra a felvetésre, hogy a Biblia ószövetségi részében megmutatkozik Isten irgalmas, atyai arca Megyeri Jonatán kifejtette: a zsidó imádságban nagyon gyakran referálunk Istenre királyként és atyaként, gyakran visszatérő szimbolika. Az egyik egy távolságot mutat (a király és az alattvaló az egy távoli reláció), az atya és a gyermek, szülő és a gyermek pedig egy közelséget jelez. Istent sok esetben úgy szólítjuk meg, mint egy királyt, és alattvalóként viszonyulunk hozzá, más estben pedig, amikor esetleg valami rosszat tettünk, próbálunk istenhez atyaként viszonyulni, atya-gyermek relációban viszonyulni, ahol minden megengedett. Amikor pedig jók vagyunk, akkor próbálunk egyfajta alattvalóként viszonyulni, ahol a király megjutalmazza az alattvalóit. Ezzel a kétfajta reláció mindenképpen tetten érhető a Bibliában is. Isten nem változik. Ez a saját életünkben is így van: hol közel, hol távol érezzük magunkat Istentől.
Székely János katolikus püspök hozzászólásában megállapította: a kereszténység és zsidóság istenképe nagyon sok szempontból azonos. A legelső dolog, amit fölismer a választott nép az, hogy Isten teremtő. Ennek a világnak van oka. Nem magától, véletlenül a semmiből keletkezett. A világmindenségen túl létezik valami, ami ezt a véges, esendő világot létrehozta.
Az Istenben felfedezhető atyai képpel kapcsolatban a püspök a tékozló fiú jézusi példabeszédét idézte fel. Az apa messziről meglátta fiát, mert várta. Isten házában nem vagyunk váratlan vendégek. Az apa eléje futott, megölelte, megcsókolta. Nem a fiú futott az apjához. Az apa futott a fiához. Az apa ölelte a fiát, nem a fiú az apját. Nem vetette a szemére, hogy hol a pénz. Ő csak a fiát látta. Az evangéliumban Isten szíve tárul föl. Még ezen a ponton is nagyon egyek vagyunk zsidó testvéreinkkel – húzta alá Székely János.
A püspök szerint létezik azonban egy nagy minőségi különbség, amit zsidó oldalról talán nehéz pozitívan fölfogni: Krisztusban föltárul a titok, hogy Istenben élet van. Ő nem egy magányos Isten, hanem Atya, Fiú, Szentlélek örök szeretete, örök életáradás.
Az egyértelműség kedvéért Székely János püspök tisztázta hozzászólásában, hogy a kereszténység is monoteista vallás, egyistenhívő. Nem három istenben hiszünk, hanem egyetlen egyben. Isten teljesen egy gondolatában, cselekvésében, akaratában, szeretetében. Egyesegyedül Atya, Fiú és Szentlélek az egymáshoz való kapcsolatában különbözik. Az Atya úgy birtokolja az Istenség teljességét, hogy adja árasztja. Az Atya a szeretet örök extázisában él. Ő örök szülés. Olyan, mint a Nap, amely minden fényt szüntelenül átad.
A Fiú olyan, mint a tükör, örök születés, mindent kap, és azonnal minden fényt visszaad. A Szentlélek a fény, mely árad az Atya és a Fiú között. A zsidó kabbalisztika nagyon közel ér ehhez a gondolathoz, hogy Istenben vannak különböző valóságok, lényegek – tette hozzá Székely János püspök a Dicsőítő Sziget kerekasztal-beszélgetése során.
