Pietrelcinai Szent Pio Francesco Forgione, közismertebb nevén Pió atya, a szentéletű ferences Magyarországgal kapcsolatban az alábbi jövendölést jelentette ki: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” A prófécia sokkal inkább kell, hogy feladatra sarkalljon az önelégült elkényelmesedés helyett. Szent István király ünnepe közeledtével jó tisztázni önmagunkban ezt a magyarokra szabott küldetést, amelynek előjeleit látni vélhetjük.
Jézus Krisztus azt mondta, hogy aki követni akarja őt, annak ugyanazt az utat kell bejárnia. A kereszt és a szenvedést senki sem kerülheti el, ha el akar jutni Isten országába. Ez a kereszt sok esetben nem egy lábfájást jelent, hanem a világ vélekedésének, fogjuk rá, „igazságának” és Isten örök érvényű törvényeinek az összeütközését és szellemi harcát.
Efféle küzdelmekből Magyarország láthatóan – Isten kegyelméből – szépen kiveszi a részét. De ez egyáltalán nem kizárólag az ország vezetőinek felelőssége és dolga, sokkal jobban minden egyes magyar emberé, aki elfogadta Istentől a feladatot ebben a szellemi küzdelemben.
„Sok szenvedés vár még rájuk” – halljuk Pió atya szavait. Ezek a szenvedések már érezhetően bőrközelségben vannak. Ám mindazok, akik ezt vállalják, Isten országának egyfajta prófétáivá válnak. Néha akár azokkal is ellenkezve, akik a legjobban kiabálják a kereszténység jelszavait, de a legkevésbé sem követik őket a szívük megtérésével.
Mindszenty József, Magyarország hercegprímása esztergomi székfoglaló beszédében, 1945. október 7-én imahadjáratot kezdeményezett: „Legyünk most az imádság nemzete. Ha újból megtanulunk imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Én is a milliók imahadjáratában, édesanyám mostantól még szorosabbra fogott rózsafüzérében bízom. Ne veszítsétek el bizalmatokat!
Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.”
Nem tudjuk szám szerint, vajon hány magyar ember imádkozik ebben az „imahadjáratban”. Mindenesetre körvonalazódni látszik az a „sereg”, amelyhez azok csatlakoztak, akik vállalják a küzdelmet, a szenvedést, a keresztet és a prófétának járó cudar életet.
Pió atya így beszélt a rózsafüzér erejéről: „Vannak, akik olyan esztelenek, hogy azt hiszik, végig tudnak menni az életen Égi Édesanyánk segítsége nélkül. Szeressétek a Madonnát, és imádkozzátok a rózsafüzért, mert az ő rózsafüzére
az egyetlen fegyver a mai világ bűnei, veszedelmei ellen.”
2023. augusztus 26-án ezer férfi ember ragadja meg a szellemi fegyverek legerősebbikét, és rózsafüzért imádkozva könyörög Magyarországért és a békéért. Mária szüntelenül az imára, az áldozatok felajánlására, a bűnbánatra és a megbocsátásra buzdítja gyermekeit. Az afrikai Kibehóban is ezt tette, de ott nem vették elegen elég komolyan az égi édesanya intő szavait. Nekünk talán még van esélyünk arra, hogy változtassunk, és valóban a győztes csapathoz csatlakozzunk. Gyere te is, hogy Magyarország valóban egy olyan kalitka legyen, amelyből mihamarabb egy gyönyörű madár repülhessen ki! Miért ne siettethetnénk az idejét?
Fotó: Gável András/dicsoitosziget.hu
